Erdélyi magyar Kossuth-díjas író, aki történelmi tárgyú regényeiben elsőként a magyar közelmúltat örökítette meg. Szívén viselte az elszakadt területeken élő magyarok sorsát és múltját, és szubjektíven ábrázolta egy-egy emberi sorson keresztül. Éppen ezért szubjektív az is, hogy ki melyik művét kedvelik a legjobban. Ha én vízaknai volnék, biztosan a Vízaknai csaták kerülne az első helyre életművéből. Versírással kezdte, de a prózában alkotott kiemelkedőt.