George Bernard Shaw saját korának embere volt: mélyen a kor realitásában gyökerező, de haladó szellemiségű. Őszintén hitt a szocialista eszmékben, és szeretett volna hatni a tömegekre. Először csak politikai cikkeket írt, de aztán bámulatos átváltozáson ment át: rövid idő alatt az egyik legjobb szónok lett, és mindenféle témában szónoklatokat tartott. 1925-ben neki itélték az irodalmi Nobel-díjat. Shaw a díjjal járó pénzjutalmat svéd irodalmi célokra ajánlotta fel.