Billy Lynn hosszú, félidei sétája egyértelműen egy háborúsellenes hangvételű regény. A történetet mindvégig Billy Lynn szemszögéből látjuk, és ez a látószög a legalkalmasabb arra, hogy a háború értelmetlen és lélekölő mivolta a legélesebben kirajzolódjon. A végén mégis azért szurkolunk, hogy Billy térjen vissza a frontra. Hogy van ez?