Ő a kritikai realizmus hagyományainak kiteljesítője, a polgári humanizmus egyik utolsó kiemelkedő képviselője. A polgári kilátások lezárulásának legnagyobb polgári megfogalmazója, s egyben a XX. századi széppróza egyik legnagyobb, már életében klasszikussá emelkedett alakja. Műveinek egyik központi témája a művész helye a modern világban. 1929-ben megkapta a már korábban is remélt irodalmi Nobel-díjat első regényéért, A buddenbrook ház-ért.