Nobel-díjas írók: Thomas Mann

Vidd hírét!
  •  
  •  
  •  

1875. június 6-án született Lübeckben, nagy tekintélynek örvendő patríciuscsalád sarjaként. Apja kereskedő és szenátor, egy 1790 óta működő gabona-nagykereskedelmi és szállítócég tulajdonosa. Édesanyja Brazíliában született német apa és portugál-kreol anya lányaként. Az író Goethére utalva állapította meg, hogy a polgári komolyságot apjától, a művészi hajlamot anyjától örökölte. Idősebb bátyja, Heinrich Mann is híres író lett, öccse, Viktor pedig Öten voltunk címmel megírta a Mann család történetét.


Noha ífjúkorától fogva szívta magába a klasszikus kultúrát, a sokoldalú műveltséget, érettségije után annak polgári rendje és módja szerint kereskedőembernek indult. Gyakornok lett egy biztosítótársaságnál, habár közben amolyan magánérdeklődésből bejárt az egyetemre a legkülönbözőbb órákat hallgatni. Utána elküldték világot látni és gyakorlati tapasztalatokat szerezni. Bátyjával, Heinrichhel együtt évekig élt Itáliában. Egyikükből sem lett kereskedő, az elődök példája és igénye szerint.

Alkalmanként részt vett a bátyja, Heinrich által kiadott „Das Zwanzigste Jahrhundert – Blätter für die deutsche Art und Wohlfahrt“ (A 20. század – Lapok a német művészetért és jólétért) nevű kiadvány készítésében, azonban hamarosan felhagyott ezzel. A lapot uraló népies alaphang, valamint a benne megjelenő antiszemita gondolatok nem voltak alkalmasak arra, hogy szélesebb közönség elé ki lehessen állni velük. A fivérek később nem szívesen beszéltek erről az epizódról.

Első elbeszélése 1896-ban, első novelláskötete 1898-ban jelent meg, de ekkor már –  a kiadó felkérésére – regényt írt. A Buddenbrook ház első kiadása lassan fogyott el, de később nemcsak az író hírnevét alapozta meg, hanem a század egyik legnagyobb könyvsikerévé is vált, lehetővé téve, hogy szerzője csak az irodalomnak éljen. A mű Mann személyes emlékei alapján egy lübecki patrícius kereskedőcsalád hanyatlásának történetét követi nyomon négy nemzedéken át. Ez egy realista családregény, mely a klasszikus európai polgárság XIX. századi történetét egy tipikus esettel példázza. Lübeckben ugyanakkor gyorsan terjedni kezdett a pletyka, hogy ezen nagycsalád és a regényben említett figurák nem teljesen fiktívek, hanem a város élő személyeiről mintázták őket.

Az író  1905-ben feleségül vette Katja Pringsheimet, aki Münchenben az első érettségiző nő volt, s egyetemre is járt. Hat gyermekük született, közülük Klaus írói és Golo történészi munkássága ismert nemzetközileg, de Erika és Monika is írt. A család 1914-ben költözött egy új villába, itt – még mindig Münchenben – éltek 1933-ig. Közben sorra jelentek meg az új művek, melyek közül a Tonio Kröger, illetve a Halál Velencében keltették a legnagyobb figyelmet.

Mann az első világháborút szükségesnek, mitöbb az egyetlen kiútnak tartotta. Nagy esszét írt Egy nempolitizáló elmélkedései címmel amelyben konzervatív, nacionalista nézeteket fejteget, elítéli a francia hagyományú radikalizmust és humanizmust, amelynek képviselőjét bátyjában fedezi fel. Kapcsolatuk évekre meg is szakadt. Ekkori nézeteit később a művészi érettséghez képest nagyon későn kibontakozó politikai érettség hiányával magyarázza.

Világnézeti fordulata 1922-ben vált egyértelművé. Heinrich bátyjával is kibékült, s kiállt a köztársaság mellett. Egész további pályája a szociális érzékenységű polgári demokrácia hívének, a nagy humanista hagyományok őrzőjének és továbbvivőjének mutatja.

Az 1924 novemberében megjelent A varázshegy (Der Zauberberg) című szimbolikus nagy regényében vállalkozott a háború előtti polgári Európa problematikájának átfogó ábrázolására. Tizenkét éven át dolgozott a művön, melyet eredetileg elbeszélésnek szánt, felesége tüdőbetegségének davosi gyógykezeltetése során szerzett személyes élményei alapján. A betegségregény jelképrendszerének egyik fő motívuma a betegség-egészség ellentétpár, másik az időbeliség és az időtlenség dimenziója közti ellentét. Hans Castorp, a főszereplő egyik legfontosabb felismerése, hogy az idő szubjektív: „Ha hosszúnak érzed, hosszú, ha rövidnek érzed, akkor rövid, de hogy igazából milyen hosszú, vagy milyen rövid, azt nem tudja senki.”

1925-ben kezdett el dolgozni a bibliai tárgyú József-tetralógián. Június 6-án Münchenben és Bécsben ünnepségekkel köszöntötték az 50 éves írót. Ünnepi beszédében úgy véli: „… ne legyünk túlságosan otthonosan berendezkedett polgárai az életnek, rokonszenv, bizalom és megbecsülés, melyben részünk van, ne tehessen bonccá, megfellebbezhetetlen magiszterré bennünket, hanem maradjunk meg mindig moralistának, vagyis az érzékek és az erkölcs kalandjaira kész, a világgal szemben őszintének, egyszóval: művésznek.”

1929. december 10-én első regényéért, A Buddenbrook házért irodalmi Nobel-díjjal tüntették ki. A fasiszta Németország viszont megfosztotta állampolgárságától és díszdoktori címétől. A Nobel-díj nem érte váratlanul az írót. Évekkel korábban spekuláltak róla, és ő már 1927-ben számított erre a kitüntetésre, ugyanakkor megdöbbent azon, hogy a bizottság tulajdonképpen csak a A Buddenbrook-ház című regényére hivatkozott. Ennek oka a svéd irodalomtudós  Fredrik Böök, a bizottság „királycsinálója” lehetett, aki a Varázshegyet nem sokra becsülte, és néhány kritikájában azt elmarasztalta. A pénzjutalom 200 000 márkát tett ki, mai viszonyok szerint több mint félmillió eurót. Egy részét Mann arra használta, hogy az Erika lánya és Klaus fia által felhalmozott óriási adósságokat kifizesse, ebből finanszírozták a házukat, vettek két autót (egy nyitott Buick-et és egy Horch-limuzint), a többit pedig befektették. Már Stockholmban azt tanácsolta nekik egy zsidó újságíró, hogy a pénzt „hagyják kint állni”, de el sem tudták képzelni, miért lenne erre szükség. Így, amikor négy évvel később, 1933-ban elhagyták Németországot, vagyonuk nagy részét elvesztették ingatlanjaikkal és ingóságaikkal együtt.

Ugyanebben az évben született az író egy 1926-os személyes olaszországi élménye alapján a Mario és a varázsló című novellája. A történet egy olasz fürdőhelyen játszódik, ahol Cipolla, a híres hipnotizőr produkálja magát esténként a közönségnek, és akaratát mágikus erővel rákényszerítve médiumaira, nevetségessé teszi, megalázza őket. A művel Mann a fasizmus lélektanát ábrázolja.

1933 eleji párizsi előadókörútjáról a fasizmus miatt már nem tért haza. Svájcban, majd  1938-tól az Egyesült Államokban élt. Princetonban volt vendégprofesszor, 1941-től Kaliforniában telepedett le. Aktív fasizmusellenes tevékenységet folytatott. Európa vigyázz! címmel politikai esszéket adott ki, 1940-től a BBC havonta közvetítette rádióüzeneteit a német néphez. Szállóigévé vált Hitler-ellenes irásának kijelentése: Ahol én vagyok, ott van Németország.

Hosszú éveken át dolgozott a József-tetralógián, mely az ótestamentumi történet felidézése úgy, hogy a kultúrák kialakulásának és alakulásának látomásává szélesül. Hiteles régiségtan és játékos képzelődés, feledhetetlen alakok és kalandos történetek, történetfilozófia és mélylélektan, mélységes emberség és fenyegető embertelenség kavarog ebben az óriásepikában. A háborús évek nagy műve a Lotte Weimarban és a Doktor Faustus, amelynek  a keletkezéstörténetét is megirta (A Doktor Faustus keletkezése).

1922-től kezdve egyre gyakrabban tett előadókörutakat, Budapesten is többször járt. Az utolsó ilyen alkalomra  készült József Attila híres, de az előadástól eltiltott költeménye – Thomas Mann üdvözlése – amely az igazi európai humanizmus képviselőjét köszöntötte.

1947-től kezdve többször visszalátogatott Európába. A két német állam létével kapcsolatos pártatlanságát sokan rossz néven vették, a háború idején osztatlan elismertségét gyanakvás kezdi övezni Amerikában is, ezért 1952-ben újból Svájcban telepedett le , Klichbergben. Nyolcvanadik születésnapját világszerte megünnepelték, frissesége töretlen, tervei voltak. Néhány hét múlva trombózisa váratlanul súlyosra fordult. 1955. augusztus  12-én halt meg.

Német elbeszélőként a század elején igazán csak Thomas Mann ábrázolta úgy a korát, hogy művei a korízlés és korszellem jellemző és jelentős foglalatainak is tekinthetők. A realizmus hagyományához képest azonban ő sem újította meg annyira a regényt és a novellát, amennyire megújult a realizmusból többé-kevésbé kimaradt líra vagy dráma. Mindenesetre az ő kezén, ha nem is látványosan, sőt, szinte észrevétlenül változott a prózai elbeszélésmód is. Nyomot hagyott rajta a naturalizmus, az impresszionizmus, a jugendstil, de inkább mélyrehatóbb formai következményei voltak olyan eszmei hatásoknak, amelyek Schopenhauer, Wagner és Nietzsche részéről érték Mannt. Egész művészetét átjárja az irónia, mely az ellentétek áthidalhatatlanságából ered, s végső soron feltételezi azt, hogy az író értékek kiegyenlítődésében keresi a világ törvényszerűségét. Szerepe sokban Goethééhez hasonlítható: egy korváltás időszakában született meg összegző és előre is mutató életműve, amelyben egyaránt kiteljesedik az általános emberi és a németséget kifejező, a polgárságot mint osztályt és a művészt mint feladatkört bemutató törekvés.


Vidd hírét!
  •  
  •  
  •