Katherine Arden trilógiájában olyan nagyszerűen szövi egybe a régi orosz világot, a mesevilágot a maga mitológiai alakjaival és a valós helyszíneket, személyeket, eseményeket, hogy mindezek elválaszthatatlannak tűnnek. A trilógia befejező regénye tökéletesen ráépül az előző kettőre, de sokkal cselekménydúsabb, pörgősebb és sokkal mélyebbre viszi az olvasót a mesevilágban és a szereplők külső-belső küzdelmeiben egyaránt.
A regény pontosan ott veszi fel a fonalat, ahol az első rész abbamaradt. A történet Vászja testvéreivel, Olgával és Szásával kezdődik, megtudhatjuk, mi történt velük, amióta elhagyták Lesznaja Zemlját, majd innen folytatódnak Vászja kalandjai. Arden nemcsak az új karakterek megrajzolásával vesz le minket a lábunkról, hanem a már ismert szereplők fejlődése, változása, bejárt útja is hihetetlenül magával ragadó.
Arden nagyszerűen mutatja be ezt a régmúlt, távoli, mesés téli világot. Regényében élethűen bontakozik ki és elevenedik meg a természet és vele együtt minden teremtménye. A nagyszerűen felépített, de nem túl pörgős történet lélegzetelállítóan magával ragadó. A táj élethű, a szereplők valóságosak, szerethetőek és gyűlölhetőek, az események pedig fogva tartják az olvasót az elejétől a végéig.
