A regény hangvétele összetett, egyfajta depresszív hangulat jellemzi, amelyet ironikus, vádló, reménykedő színezetek szőnek át. A leírt sorok között erősen érezhető a vád és a csalódottság is, és talán annak a kétségbeejtő gondolatnak az árnyéka is felsejlik, ami azt kérdezi, vajon nem az Ember halt-e meg Auschwitzban.