Nabokov elutasította a konvenciókat, minden ideológiát, amely korlátozta az egyén szabadságát, kifejezésmódját. A talán különcnek is nevezhető író erősen egyéni és újszerűnek ható nézeteit és írásmódját sokan bírálták. Írásaiban olyan nyelvi leleménnyel megírt szójátékokat és fordulatokat használt, amelyek egyedivé tették műveit. A fordítómunkát hosszú és lassú éjszakai utazáshoz hasonlította, amely során csak egy szál gyertya világít.
Lehet-e megfelelő filmet készíteni egy olyan nagy ívű és nagy sikerű művészregényből, mint amilyen a Lolita? Egy regényből, mely megjelenésekor hatalmas botrányt robbantott ki, amelyet a kor társadalma nem akart befogadni, átértelmezték, vagy nem is értelmezték, sokan végig sem olvasták. Képes-e a film visszaadni ugyanazokat az érzéseket, amelyek a mű olvasása alatt előjönnek? Bár az olvasásélményt nem pótolja a film, mindenképpen érdemes megnézni.
Nagyon nehéz a könyvről úgy írni, hogy vissza is adhassa azt, amit az ember olvasása közben érez és gondol. Ahogy Martin Amis fogalmazza meg, és ennél érzékletesebben nem is nagyon lehet: úgy hat az emberre mint a kábítószer, amely minden eddig ismert szernél erősebb. Nos, valóban. Mélyen megrázó, felkavaró történet ez, amely velőnkig hatol és elolvasása után úgy érezni, sosem felejtjük el egyetlen mondatát sem.
