A nyelvezet egyszerű, mégis igényes és választékos. Tulajdonképpen egy hosszú, introspektív folyamat, egy belső monológ. Talán a hétköznapisága, ami annyira magával ragad és nem ereszt. Az egyetemes igazságok, amelyeket megfogalmaz, mélyig hatolnak, végülis ezek azok, amelyek kibillentik az olvasót a kényelmes egyensúlyából és érzelmi hullámvasútra kényszerítik. Az olvasó mosolyog, elszomorodik, sír és Lucy fájdalma olykor a sajátjává válik.