Jozef Karika pszichológiai tankönybe illően ábrázolja, hogy elménk képes arra, hogy egyfajta jótékony ködbe burkolózzon, annak érdekében, hogy a trauma, fájdalom vagy éppen a rettenet elveszítse éles, sértő kontúrját, az észlelés pedig pedig megpróbálja befoltozni a józan ész repedéseit.