Nesbø több téren is hozza a tőle már megszokott hangulati vagy történetvezetési elemeket. A kisebb-nagyobb fordulatok, a némiképp hatásvadász történetvezetési technika és pár gyomorforgatóbb jelenet gondoskodik arról, hogy az utolsó részletekig kidolgozott gyilkossági ügyben meglegyen a szükséges feszültség, mindvégig kellőképpen pörögjenek az események, hogy majd a regény végén, a hiányzó képkockák helyretételével simítson el mindent. Ez egyben pozitívum és negatívum is: a szórakoztatás garantált, ugyanakkor viszont néha igencsak feszegeti a hihetőség határait.