A regény végére érve mélyet lélegeztem. Addig nem is tudatosult bennem, hogy rövideket, felszínesen lélegeztem, feszült vállal, annyira drukkoltam ennek a tékozló fiúnak. A 346 oldalt észrevétlenül hagytam magam mögött, annyira koncentráltam a történetre. Nem csak olvastam, hanem átéltem, és ez a szerző érdeme, hogy ennyire élethű környezetet teremtett.