A két fiatal orosz publicista már külön utakon is hírnevet szerzett magának. Panyuskintól korábban a Mihail Hodorkovszkij – A bebörtönzött milliárdos című könyvet tarthatta az olvasó a kezében, Zigar a nemzetközi feszültségforrásokat elemző Háború és mítosz című riportkönyvével lett ismert már 26 évesen, 2007-ben. Panyuskint 2004-ben a legrangosabb orosz újságírói kitüntetéssel, az Arany Toll Díjjal jutalmazták. 2008-ban publikált közös munkájukban a világgazdaság egyik legjelentősebb és legtitokzatosabb vállalatának, a Gazpromnak bemutatására vállalkoztak. Ennél aktuálisabb téma nem nagyon kerülhetne a hideg téli napokon a kezünkbe – csak közben újra ki ne robbanjon a gázkonfliktus Ukrajna és Oroszország között.
Ha engedjük magunkat végigvezetni a Gazprom történetén, a két fiatal újságíró bemutatja a cég keletkezését, az évtizedek során játszott szerepeit, kapcsolatait a felső vezetéssel, a titkosszolgálatokkal, a nyugati partnerekkel, a szövetségesekkel, a futballklubokkal, a riválisokkal. Ha valaki végigolvassa a könyvet, megérti, hogy miért fegyver a gáz. A szerzőpáros azt is sejtetni engedi, hogy Oroszország miként akarja ezt a fegyvert használni. Néhány korábbi példával mindenképp vázolja ennek a fegyvernek a használati módszereit.
Panyuskin és Zigar rendkívül veszélyes terepre merészkedtek. Az előszóban ők maguk erről így vallanak: „Az első szavak, amelyeket Jegor Gajdar, Jelcin megbízott miniszterelnöke mondott nekünk, amikor a gázzal kapcsolatos interjút kértünk tőle, ezek voltak: – Minek kell ez maguknak? Nem értik, hogy meg fogják magukat gyilkolni? Tudják maguk, mibe akarnak belemászni?” – Nos, a két fiatal újságíró ma is él, Oroszországban ráadásul. Nem kell nagy ész hozzá, hogy levonjuk a következtetést: a könyvben csak az jelent meg, ami senki érdekeit nem sértette. Nem azt mondom, hogy hiányos a könyv, de érezni azt, hogy bizonyos információk egyszerűen nem kerülhettek a nyomdagép alá.