A világ január 2-án emlékezik Isaac Asimov születésnapjára, noha a sci-fi mesterének is nevezett író pontos születési dátuma nem ismert. Ő mindig január 2-án ünnepelte; az In Memory Yet Green című önéletrajzi kötetében azt írja, hogy a feljegyzések hiányát, valamint a zsidó és a Julianus-naptárak együttes használata okozta bizonytalanságot is figyelembe véve akár 1919. október 4-én is születhetett, de legkésőbb 1920. január 2-án. Annyi bizonyos, hogy az oroszországi Petrovicsi faluban született.
Három éves volt, amikor szülei magukkal vitték az Egyesült Államokba; Brooklynban nevelkedett. Mivel a szülei három éves koráig csak angol és jiddis nyelven beszéltek vele, Asimov sosem tanult meg oroszul. Angolul viszont annál hamarabb: 5 éves korában már olvasott, szüleinek vegyesboltjában kapott rá a sci-fi magazinokra. Tizenegy éves korában kezdett először történeteket írogatni, pár évvel később néhányat már eladott belőlük. Írói pályafutása alatt több mint 500 kötetet írt. Tőle származnak többek között a robotika és a pozitronika szavak; ez utóbbinak köszönhetően Asimov neve, mint a kitalált technológia atyja, felkerült a Star Trek tv-sorozat stáblistájára is.
Első sci-fi történetét 1939-ben írta, majd röpke két és fél év alatt további harmincat publikált. Harminckettedik novellája, a Leszáll az éj minden idők legismertebb sci-fi története, 1968-ban az Amerikai Science Fiction Írók a valaha írt legjobb sci-fi novellának kiáltotta ki. Legismertebb munkáját, az Alapítvány-történeteket 1942-ben kezdte publikálni; a 80-as években folytatta, majd előzményeket is írt hozzá. Robottörténetek című novelláskötete is a 40-es évekből származik, a Will Smith főszereplésével készült Én, a robot c. film forgatókönyvébe is beleszőttek pár Asimov ötletet.
Kevesen tudják róla, hogy a sci-fi irodalmi és tudományos munkássága mellett az 1950-es és 1960-as években 14 történelemről szóló könyvet is írt; ezek közül említésre méltó The Roman Empire, a The Roman Republic vagy az Asimov’s Guide to the Bible. A 70-es években más műfajokban is kipróbálta magát: a Limericks: Too Gross című kötetben 144 limerick olvasható, melyeknek felét Asimov írta. A Treasury of Humor című művében kifejti, hogy a humor legalapvetőbb eleme a nézőpont hirtelen váltása, ezzel a figyelmet a fontosról az egyértelműre, a fennköltről a nevetségesre terelve. Ugyanitt kell megemlítenem a Sherlock Holmes-témájú verseit is.
A World Science Fiction Society művészeti díját, a Hugo-díjat pályafutása során nyolcszor ítélték oda Asimovnak. Különböző egyetemek 14 tiszteletbeli doktori fokozattal tüntették ki, elnyerte az Amerikai Kémiai Társaság James T. Grady-díját, 1981-ben pedig aszteroidát neveztek el róla. Halála után posztumusz fevételt nyert a Science Fiction és Fantasy hírességek csarnokába.
1992. április 6-án hunyt el. Halálának pontos oka az AIDS szövődményeként fellépő szív- és veseelégtelenség volt, ezt viszont csak 2002-ben hozták nyilvánosságra. Özvegye, Janet Asimov az It’s Been a Good Life című önéletrajzi művében fedte fel az író halálának valódi okát.