A Guiness Book of World Records szerint Agatha Christie – William Shakespeare mellett – a világ minden idők legtöbb eladott könyvét elérő író. Csak a Biblia ért el ennél magasabb eladott példányszámot. E sorok írója is nosztalgiával gondol vissza azokra a téli estékre, amikor tinédzserként egymásután falta az Agatha Christie krimiket. Azt hiszem, ezzel sokan így vagyunk. – Agatha Christie azonban egy másik téren is világcsúcstartónak számít: darabja, a The Mousetrap tartja az első előadást követően leghosszabb időn át játszott előadás rekordját, elsőként 1952-ben mutatták be a The Ambassadors Theatre-ben Londonban, és még ma, 2010-ben is játsszák a londoni St. Martin’s Theathre-ben.
Hercule Poirot és Miss Marple – Agatha Christie hősei – nagy sikert hoztak az angol írónőnek, de feltehetően kevesen vannak azok, akik tudják, hogy Mary Westmacott álnéven romantikus regényeket is írt az írónő. Első regényét, A titokzatos styles-i esetet 1920-ban adták ki, ebben a történetben mutatta be az olvasóknak Hercule Poirot-t, aki azután hosszú időn át, összesen 33 regényben és 54 novellában szerepelt. Miss Marple-t A kedd esti klubban mutatta be, állítólag a saját nagymamájáról mintázta. A két nyomozó utolsó ügyét a második világháború alatt írta, de egy bankszéfbe zárva tartotta élete végéig, és több mint harminc évvel később adatta ki, amikor érezte hogy többé nem tud írni. A 30-as évek végére már megúnta Poirot figuráját, naplójában elviselhetetlennek és egocentrikus, dilis alaknak nevezte – ugyanakkor ellenállt a kísértésnek, hogy elpusztítsa népszerű nyomozót. Érdekes módon Miss Marple sosem volt a nehezére, őt mindvégig kedvelte. Lehet, hogy azért, mert a nagymamájáról mintázta?
Agatha Christie csaknem összes detektívtörténete az angol közép- és felső osztályra koncentrált. Nyomozója általában vagy belebotlott a gyilkosságba, vagy egy régi ismerőse, aki érintett volt az ügyben, fordult hozzá segítségért. A nyomozó fokozatosan haladva mindenkit kihallgatott, megvizsgálta a bűntett helyszínét és minden nyomot feljegyzett azért, hogy az olvasók elemzehessék őket, és egyenlő esélyt kapjanak arra, hogy maguk oldják meg a rejtélyt. Végül a nyomozó összehívta az összes lehetséges gyanúsítottat, és lassan leleplezte a tettest, miközben számos egyéb titkot is felfedett.
Néhány érdekesség az Agatha Chirsite regények végkifejletéből: két esetben a történet narrátoráról derül ki meglepetésszerűen, hogy ő volt a gyilkos; négy történetben az írónő futni hagyta a gyilkost az igazságszolgálatatás elől; többször is előfordult, hogy a gyilkos nem került az igazságszolgáltatás kezére, hanem végül ő is meghalt.