Jim Garrison: Gyilkosok nyomában

Írta : Jim Garrison
Eredeti cím : On the Trail of the Assassins
Eredeti kiadás : 1988
Magyar cím : Gyilkosok nyomában
Fordította : Süle Gábor és Vadász Gyula
Kiadó : JLX Kiadó
Recenzált kiadás éve : 1992
Terjedelme (oldalszám) : 362
100
Vidd hírét!
 
 

John F. Kennedyt, az Egyesült Államok 35. elnökét 1963. november 22-én gyilkolták meg a texasi Dallas főutcáján, egy nyitott gépkocsiban. Kennedyt délután egy órakor nyilvánították halottnak a Parkland Kórházban. Alig egy óra húsz perccel később letartóztatták Lee Harvey Oswaldot, akit aztán a tárgyalásra tartva Jack Ruby ölt meg. Emberemlékezet óta nem rendezett az igazságszolgáltatás ilyen gyorsan egy ennyire nagy horderejű ügyet. Ez persze számtalan összeeskövés-elméletnek adott helyet – és a mai napig sorra jönnek azok, akik az egyik vagy a másik tábort erősítik, vagyis akik a hatalmas konspirációs elméletek mellett teszik le a voksukat, és azok, akik a hivatalis verzióban hisznek. Jim Garrison nem állt be egyik sorba sem. A könyvből Oliver Stone két Oscarral díjazott filmet forgatott.

De ki is ez a Jim Garrison? Az irodalmi szerzők jegyzékében ne keresd, a Ki kicsoda a világirodalomban c. kötetben sem lesz benne, és mi sem szándékozunk külön posztot az emlékének a Portré rovatban. Jim Garrison ugyanis ügyész volt New Orleansban a Kennedy-merénylet idején. A mai napig ő az egyetlen ember, aki hivatalosan is eljárást indított, és beperelt valakit az elnök elleni összeesküvés vádjával. A nyomozását a lehető legnagyobb mértékben megpróbálták ellehetetleníteni a hatóságok, különböző vádakkal illették, amelyek alól kivétel nélkül tisztázta magát, újraválasztási kampánya alatt pedig hamis vádakkal rossz hírbe próbálták hozni. Ennek ellenére az 1965-ös választásokon a szavazatok 60%-át megszerezve újraválasztatta magát New Orleans kerületi ügyészének – amire a város történetében korábban nem volt példa. Ez elárul egyet s mást Jim Garrisonról, mint szavahihető, törvénytisztelő, becsületes emberről.

Jim Garrison elutasítja a hivatalos verziót, de nem az elméletekre támaszkodik: saját maga gyűjtött bizonyítékokat arra, hogy nem lehetett Lee Harvey Oswald a magányos merénylő. A felsorakoztatott tények mellbevágóan kegyetlenek: letartóztatásának napján Oswaldon elvégezték a nitrátvizsgálatot, és ez bebizonyította, hogy a megelőző 24 órában nem sütött el lőfegyvert. Ezt a tényt a merényletet követő 10 hónapig titokban tartották, pedig tudott róla az FBI és az ügyészség is. A Mannlicher-Carcano puskán (amelyet állítólag Oswald a gyilkossághoz használt) nem találtak Oswaldtól származó ujjlenyomatot. Ugyanezen puskával az FBI mesterlövészei képtelenek voltak célbalőni, annyira rossz, nem beállított puskának bizonyult. Garrison külön fejezetekben foglalkozik Oswald múltjával: az állítólagos magányos merénylő korábban a CIA alkalmazásában állt. És külön figyelmet szentel a könyv bizonyos Guy Bannisternek is, aki… na de nem mesélhetem el az egészet, olvasd el inkább a könyvet!


Vidd hírét!