Várhatóan február végén jelenik meg magyarul is Walter Kirn regénye, az Egek ura. A magyar olvasók korábban Az ujjszopót olvashatták a szerzőtől, azt 1999-ben írta. Az Egek ura 2000-ben született, és mindenhol jól fogadták a könyvet. Az eladások aztán hirtelen megtorpantak 2001 szeptember 11. után – a magyarázat: az eredeti könyvborítón szanaszét repülő emberek voltak, egyikük éppen lángolva a földbe csapódott. 2009-ben Jason Reitman rendezésében, George Clooney-val a főszerepben a mozikba került Kirn regénye, 2010-ben besöpörte az egyik Golden Globe-díjat is, és ezzel újra népszerű lett a könyv.
De miért zuhannak az emberek az eredeti borítón? A könyv főszereplője, a 35 éves Ryan Bingham a nagyvállalati leépítések szakembere. Az a dolga, hogy embereket rúgjon ki. Folyton úton van, élete nagy részét repülőtéri szállodákban és repülőkön tölti, barátai a légiutas-kísérők, a pilóták és az alkalmi utastársak. Szinte megszállottan gyűjti a mérföldeket, egyetlen vágya, hogy elérje az egymillió mérföldes álomhatárt. Egy nap azonban ő is ugyanarra a sorsra jut, mint amilyent ő osztogat: gyakorlatilag „leszedik” a levegőből, és a jól megszokott, biztonságos élete hirtelen a feje tetejére áll.
[youtube=http://www.youtube.com/watch?v=vcoSuO00Z_g]
A regény alapjául egy beszélgetés szolgált- ahogyan azt Kirn a fenti rövid interjúrészletben is említi -, amelyet egy utassal folytatott egy repülőgép elsőosztályán. A beszélgetőpartnere elmesélte, hogy az atlantai lakása helyett egy csomagmegőrzőt használ, mert szinte állandóan szállodákban lakik és az év 300 napján úton van valahol az Államok felett. A repülőszemélyzet volt a családja, az összes légikisérő nevét tudta, egyeseknek a gyerekeit is ismerte. A történetet végül Kirn egy téli síszezon alatt papírra vetette montanai otthonában.