Csütörtökön este egy könnyed francia vígjáték után a barátokkal második mozinak a Banki melót (The Bank Job) választottuk. (Nagyon jó film, mindenkinek ajánlani tudom – nem is értem, eddig miért nem néztem meg…) A filmet nézve pedig eszembe jutott Ken Follett Papírpénze, elég sok a hasonlóság a két történet között. London, rablás, zsarolás, korrupt rendőrök, korrumpálható politikusok. Finom kis történet alakítható ki ezek összekeveréséből, az garantált.
A Papírpénz egy rendkívül érdekes nap története. Az egész cselekmény egészen pontosan 24 óra alatt zajlik le. Azazhogy cselekmények. Több szál fut adott pillanatban egymásba, a végére pedig bezárul a kör – persze nem úgy, ahogy azt az olvasó sejtené. Annyit elárulhatok: nem rózsás a befejezés.
A brit kormány energiaügyi miniszterhelyettesére ráuszítanak egy kis prostituáltat, majd megzsarolják: ha nem árulja el, ki kapja meg a Shield olajmező feltárási engedélyét, kiteregetik a sajtónak, hogy csalja a feleségét. A zsaroló egy feltörekvő vagány, a kis prostituált futtatója, amúgy egy jól menő klubhálózat tulajdonosa, és egy nagymenő, dúsgazdag bankár, tőzsdespekuláns, aki meg akarja venni azt a konszern, amelyik várhatóan majd elnyeri az olajfúrási engedélyt. A látszólag egymástól teljesen független események hátterében valójában minden mindennel összefügg, és csak egy ifjú riporter sejti, hogy egy piszkos ügy van a háttérben.