Az első magyar regény írója: Jósika Miklós

Vidd hírét!
  •  
  •  
  •  

A magyar irodalom a héten emlékezett az első magyar regény írójának születésnapjára. Báró Jósika Miklós, az Abafi szerzője 1794 április 28-án született, az Abafival megteremtette az első magyar romantikus regényt, és ezzel elfoglalta vezető helyét az irodalmi olvasmányok között. Jósika Miklós a regénnyel a magyar irodalom középpontjába lépett, regényei Jókai Mórig a legolvasottabb magyar könyvek voltak.


Első regénye, az Abafi

megjelenésekor 42 éves volt. Előtte megírta kísérletként a Zólyomi című regényét, de barátai javaslatára elsőnek az Abafit jelentette meg. Az olvasóközönség nagy lelkesedéssel fogadta, a kor legnagyobb kritikusa, Szontagh Gusztáv így kezdte kritikáját: „Uraim, le a kalappal!” A francia romantika kibontakozásának korában Jósikával végre egy olyan prózai elbeszélő jelent meg a magyar irodalom porondján, aki tud lebilincselően mesélni, fordulatos történeteket bonyolít, de olyan kitűnő szerkesztői érzékkel, hogy az olvasó szakadatlanul nyomon követheti, sehol sem húzza túl hosszúra a történetet, nem szűkszavú, de nem is beszél fölöslegesen. Az Abafi a magyar irodalom egyik legjobban komponált regénye. És ami nem kevésbé fontos: alakjai szemléletesek, szinte ismerőseinkké válnak. A háttérben pedig színesen tárul ki az erdélyi múlt és az erdélyi táj.

A művészetek és az írói munkásság

iránti érdeklődése miatt első felesége magára hagyta – az asszony, Kállay Erzsébet, értetlenül állt férje műveltségszeretete, természetszeretete és örökös tanulni vágyása előtt. Jósika Miklós nagy múltú erdélyi arisztokrata családból származott, a műveltség otthonos dolog volt otthonukban. Már gyermekkorában egyszerre tanult meg magyarul, latinul és németül, ifjúkorában franciául és angolul, katonaévei alatt olaszul. Még nagyon fiatalon megfordult Szászországban, Galíciában, Olaszországban, 2 évig Bécsben is lakott.

Az Abafi megjelenését követően az irodalmi élet központi figurájává vált. Regényeit könnyedén írta, az olvasóközönség meg csak úgy kapkodott művei után. Tagja lett a Magyar Tudományos Akadémia igazgató tanácsának, elnöke a Kisfaludy Társaságnak. Nagy sikernek örvendtek kéziratai is a különböző lapokban, és a magánélete is rendeződött, miután megismerte Podmaniczky Júliát. Az újranősülést egy sor probléma akadályozta, felesége ugyanis, noha elhagyta, válni nem akart a híres írótól. Jósika végül a család elképedésére áttért a református vallásra, amely lehetővé tette a házasság felbontását, és így újranősülhetett. Podmaniczky Júlia végül egy életen át kitartott mellette.

Az írást az emigrációban is folytatta

Az 1848-as forradalom bukása után el kellett menekülnie az országból, Brüsszelben telepedett le. A távollétében halálra ítélték. Jósika az emigrációban is folytatta a regényírást, a könyveket a felesége, Podmaniczky Júlia fordította németre. Tíz évig tartott, mire a regényei a külfölfi sikert is meghozták a számára, az alatt nehezen éltek, a felesége például csipkekereskedést is nyitott, hogy fenn tudják tartani magukat. A regényeket magyar nyelven névtelenül adták ki, csak 1860 után használhatta ismét a nevét a regényeihez. Ekkor újra hazatérhetett volna, de Kossuthhoz hasonlóan ő sem vállalta a nemzeti rabságot. 71 évesen, 1865-ben halt meg, Magyarországon nemzeti gyászként vették tudomásul elmenetelét, Jókai írt gyászbeszédet az emlékére.

Legismertebb regényei A csehek Magyarországban, Az utolsó Báthori, A nagyszebeni királybíró. Rákócziról írt regénye úgy idézi fel a kuruckort, mint a későbbi szabadságmozgalmak gyökerét. Nemegyszer kilép a történelemből, és a kor polgárosodó magyar városi életéről ír. Az Egy kétemeletes ház Pesten a magyar társadalmi regény kezdeteinél játszik fontos irodalomtörténeti szerepet. Az Ifjabb Békési Ferenc kalandjai az akkori magyar közélet humoros-szatirikus rajza. Töredékben maradt önéletírása a század fontos dokumentumai közé tartozik.


Vidd hírét!
  •  
  •  
  •