Jim Lovellnek az Apollo-13 volt a negyedik űrrepülése, korábban a Gemini-7, a Gemini-12 és az Apollo-8 fedélzetén is repült már. Az Apollo–13 célja a Holdon való leszállás volt a 80 km átmérőjű Fra Mauro kráterben. A küldetés harmadik napján robbanás történt az űrhajó műszaki egységében. Az Apollo a Holdat megkerülve sikeresen visszatért a Földre. Lovell egyike lett annak a három embernek, akik két küldetésben is eljutottak a Holdhoz, de közülük Lovell az egyetlen, aki soha nem szállt le a felszínre. A Hold túlsó oldalán azért egy 34 kilométer átmérőjű krátert neveztek el róla.
1973-ban szerelt le a NASA-tól, majd 1994-ben Jeffrey Klugerrel, a Time Magazin újságírójával közösen megírta az Apollo-13 kudarcos küldetésének történetét. A sikertelen űrutazást korábban más is megörökítette, például Henry Cooper a Thirteen: The Flight That Failed c. könyvében, de Lovell személyében egy bennfentes meséli el az expedíció történetét. Lovell regénye egy izgalmas kötéltánc a világűrben, ahol hirtelen elpattan egy húr. Az űrben szuperpilóták, a Földön nem kevésbé képzett szakemberek fognak össze, hogy a törékennyé vált űrhajót többszázezer kilóméterről hazahozzák az anyabolygóra. A sci-fik színes világa szinte elsápad az űrtörténettől, és az olvasó hitetlenkedve falja az oldalakat, miközben tudja: ez valóban megtörtént. Ez a könyv is azt bizonyítja, hogy az élet megrázóbb, mint bármely fantázia, a végén pedig az is kiderül, hogy mi volt az oka a balesetnek.
1995-ben a könyv alapján készített film a mozikban is aratott, a rendezést Ron Howard-ra bízták, a főszerepet Tom Hanks kapta. A filmben egyébként feltűnik a szerző és veterán asztronauta Jim Lovell is. A baleset előtt egy évvel készült még egy film hasonló témával: a Marooned-ben három asztronauta reked az űrben egy űrhajóban, a megmentésükért folytatott küzdelmet a Föld lakossága lélegzetét visszafolytva figyeli. A filmet még 1969-ben látta Marilyn Lovell, Jim Lovell felesége, és rossz előérzete támadt. Beigazolódott.
Ron Howard rendezése 2 Oscart söpört be: a legjobb vágásnak és a legjobb hangnak járó díjakat kapta. A BAFTA-díjátadáson is két szobrot kapott, további három jelölés mellett. A 96-os Golden Globe-on nem sikerült semmit begyűjteni, itt maradt a négy jelölésével. A film összesen egyébként 28 díjat gyűjtött be, 27 másik jelölés mellett.
[youtube width=”640″ height=”385″]http://www.youtube.com/watch?v=nEl0NsYn1fU[/youtube]
Nem léphetünk tovább anélkül, hogy néhány érdekességet ne osszunk meg veletek a történet kapcsán. A filmben a Földre való visszatérésnél látni néhány képet a Földről: azok valódi képek, Jim Lovell és Bill Anders asztronauták készítették őket az Apollo-8 küldetés alkalmával. Ez volt egyébként az első olyan hollywoodi produkció, amit filmgyár a NASA-val közösen készített. Tom Hanks valójában soha nem lehetett volna asztronauta, túl magas hozzá. A filmben pedig megmaradt jobbkezesnek, noha Jim Lovell balkezes. Hanks azonban nem volt hajlandó bal kézzel írni a filmben. Valójában nem is hasonlít Lovellre, és ha ez lett volna a szempont, Kevin Costnerre esett volna a választás. Egy interjúban maga Lovell is arról beszélt, hogy Kevin Costner sokkal inkább hasonlít rá, de azt is hozzátette, hogy Costner soha nem jött szóba a produkció során. Vele ellentétben a szereplőválogatásnál Brad Pittnek felajánlottak egy szerepet, de ő azt visszautasította – éppen akkor forgatták a Sevent is.