A címadó jelzős szószerkezet jelentését már könyvének első lapjain tisztázza a szerző, a generációk történelmi emlékezetének hordozója, metaforája az “Apadó fájdalom”. A jelen nagy veszélyének tartja a felnövekvő, utánunk következő nemzedékek történelemismeretének elhalványodását, hiányosságait. Az idősebb nemzedék feladata tájékoztatni a felnövekvő nemzedéket a múlt történéseiről – fogalmazza meg.
Székelyföld különböző vidékeit járjuk be a könyv 
lapjain a szerzővel, egy-egy sajátos helyszínen megelevenedik a múlt valamely számunkra fontos jelentéssel bíró történelmi eseménye, vagy kulcsszereplője. Így válik egy adott helyszín a könyv lapjain szimbolikus telítettségű hellyé, amely a múltban történt események által üzen a ma nemzedékeinek.
A láthatatlan határ című fejezetben a Feketeügy partján, a nevezetes kökösi híd háromszéki oldalán áll a szerző, innen barangolja be térben és időben a közelebbi és távolabbi földrajzi-történelmi tájat, vele együtt részesei és tanúi leszünk a múlt eseményeinek, szinte észrevétlenül gazdagodva történeti, művelődéstörténeti ismeretekkel is.
A székelység sokat vitatott eredetéről és történelmi szerepéről írva, Beder Tibor arra a kérdésre keres választ, hogy ma megtalálhatók-e azok a történelemformáló tényezők, amelyek a székelységet annyi századon át segítették a megmaradásban.
A Barcasági-medence népességéről, a hétfalusi csángó magyarokról hosszan ír ebben a fejezetben, a Barcaság napjainkban legszámosabb lakóiról, a románokról is szól. Az erdélyi szászok történetéről szólva a szászság és magyarság törtéténelmi kapcsolatairól is ír. “A mai Szászföld csak nevében és tárgyi hagyatékában őrzi a szász közösségek emlékét” – mondja, és számok tükrében szembesít azzal a ténnyel, hogy milyen sors várhat a Székelyföldre is, hogy létfontosságú kérdés anyanyanyelvünk megőrzése, ha nem akarjuk, hogy száz éven belül eltűnjön a székelység Erdélyből.
A Megszenvedett múlt az erdélyi örménységről szóló fejezet. Családi kötelékei miatt is foglalkoztatta a szerzőt az örmények története – előző, Megidézett múlt című könyvét örmény származású dédanyja emlékének szentelte. Az erdélyi örmény-magyar kapcsolatokról, az örményeket befogadó, vagy örmény alapítású erdélyi települések történetéről is képet kapunk ebben a fejezetben. Az Erdélybe, a székelység körébe befogadott örmények fokozatosan elveszítették anyanyelvüket, és mára csak bizonyos szokásaikban, örmény nemzettudatuk fenntartásában őrizték meg másságukat.
A Gyérülő arany című fejezet a történelmi Aranyoszék múltjában való barangolás. Torda és Felvinc történetébe kalauzol el a szerző, történelmi forrásmunkák, helytörténeti monográfiák segítségével, hogy ismét szembesítsen a történelmi események tragikus következményeként a demográfiai arányok szembetűnő megváltozásával. A moldvai csángókhoz tett út zárja a könyvben megtett utazások földrajzi körét. A szórványosodásnak, az assszimilációnak leginkább kitett népcsoport, a csángók esetében már nem beszélhetünk magyarságtudatról, de ott van helyette az erős vallási tudat, a katolikus hit, ez tartotta meg közösségüket évszázadok óta, és ez tartja meg nyelvének elvesztése után is.
A könyvben mindvégig hangsúlyos annak a folyamatnak bemutatása, amely Erdély népességi arányainak megváltozásához vezetett, illetve a Székelyföld peremvidékein a magyarság elszórványosodását eredményezte. Sylvester Lajos, a neves háromszéki publicista jegyzi a könyv előszavát, megfogalmazása szerint Beder Tibor “könyvének gerince annak a folyamatnak a feltárása, amely az egykor magyar többségű térségek históriai lefaragását és elvesztését jeleníti meg, és a mérhetetlen veszteségek ellenére a mégis megmaradás, a mégis itt maradás parancsát követi.“
A magyar-román kapcsolatok kérdésében egymás értékeinek az ismerete válthat ki bennünk kölcsönös tiszteletet, mondja a szerző. Az egyoldalúság helyett igen fontos lenne a közös, hiteles történelmi múlt megértése és értékelése.
Egy 2008-ban készült előrejelzés szerint egyszerű matematikai számítás szerint száz éven belül eltűnik a magyarság Erdélyből – figyelmeztet. Végső következtetései mégsem sugallnak pesszimizmust. A szórványosodás megakadályozására a Székelyföld belső önkormányzatának megvalósítását tartja megoldásnak.
A hiteles történelmi forrásokra támaszkodó, olvasmányos kötet hiányos történelmi ismereteinket kiegészítve, hagyományaink megőrzésére, az értelmes célok és feladatok kitűzésére biztat, csak ez adhat megtartó erőt közösségünknek.
A könyvajánlóért köszönet Kelemen Katalinnak, a Kájoni János Hargita Megyei Könyvtár munkatársának!