Szegény paraszti családból származott, az iskolaéveit is nehéz körülmények között végezte. Budapesten szerzett földrajz-természetrajz szakos tanári diplomát, de csak egy évig tanított. Újságíróként majd főszerkesztőként dolgozott a Szegedi Naplónál, volt könyvtáros, múzeumigazgató és régész is. Ez utóbbihoz egy régészeti tanfolyamot is elvégzett. A Szeged körüli őskori településeken ásatással feltárt anyagokról szóló, beszámoló jellegű tanulmányai komoly értéket jelentenek.
Írói pályáját versírással kezdte, 1905-től Pósa Lajos biztatására Az Én Újságom című gyermeklapba is írt. 1922-ig több mint ezer, gyerekekhez szóló írása jelent meg, ezeknek ihlető anyagát gyermekkori élményei szolgáltatták. Olyan, a mai napig népszerű elbeszéléseket, novellákat, írásokat köszönhet neki a magyar irodalom, mint Csilicsali Csalavári Csalavér, Kincskereső kisködmön, Dióbél királyfi vagy a Zengő ABC.
Első felnőttekhez szóló regénye, A festő halála 1921-ben jelent meg, ezt követi az Ének a búzamezőkről, a magyar falu örömeinek és bánatainak lírai finomságú, kitűnő lélekrajzzal formált, hősök nélküli hőskölteménye, a legszebb magyar regények egyike. A Hannibál föltámasztása c. kisregényében a Horthy-korszakot bírálta, ez már nem jelenhetett meg az író életében. (A barátai figyelmeztették, hogy ebből már baja is származhat, így hát eltette jobb időkre.) Végül 1955-ben adták ki, jelentős változtatásokkal. 1956-ban Hannibál tanár úr címmel filmet is forgattak a kisregény alapján.
Egy váratlanul kifejlődött rákbetegség végzett vele 55 éves korában, de a gyenge testalkatú Mórát régóta kínozta a tüdőbaj is. Az egész ország meggyászolta, de a temetésén nem akadt neves férfi, aki méltó gyászbeszédet mert volna mondani fölötte. Túl gyanús ember volt a közkedvelt író. Ő maga mindig megúszta a kellemetlenségeket, de senki se tudta, milyen kellemetlenség éri azt, aki jókat mond róla.