A francia realista regény egyik úttörője házastársi kötelességből született gyerek volt csupán, anyja sosem szerette – Anne-Charlotte-Laure Sallambiert a szülei kényszerítették hozzá a nála több mint két évtizeddel idősebb Bernard-Françoishoz. A család neve eredetileg Balssa volt, az író nagybátyja Louis Balssa megölt egy lányt annak idején, amiért kivégezték, ennek hatására változtatta meg a család a nevé Balzacra. A nemesi eredetre utaló de szócskát is utólag fűzték a nevükhöz, még egy régi nemesi címert is kisajátítottak maguknak.
Honoré A Sorbonne Egyetemen hallgatott irodalmat, előtte jogi tanulmányokat is folytatott. Az írást verses tragédiákkal kezdte, aztán megélhetési célból körülbelül romantikus ponyvaregényt publikált. 30 évesen írta a A házasság fiziológiája című könyvét, ez nagy sikert aratott. Ugyanebben az évben jelent meg a Huhogók című történelmi regénye is. 1832-ben komoly sikert ért el első főműve, A szamárbőr. 1834-ben adta ki a Goriot apót, először ebben alkalmazta a visszatérő szereplők rendszerét. Szintén ’34-ben jelent meg 
A harminc éves asszony c. műve, ekkortól kezdett kialakulni a nagy regényfolyam, az Emberi színjáték (Comédie Humaine) terve. Közben birtokot vásárolt, különböző nagyravágyó gazdasági tervei voltak, egyszer például betűöntődét alapított – de ezekbe rendre mind belebukott. Napi 16 órát dolgozott, rendszeresen egész éjjel írt – ennek legfőbb oka az volt, hogy állandóan hatalmas adósságokat halmozott fel.
1848-ban hagyott fel az írással, Ukrajnába utazott és 1850-ben feleségül vette korábbi levelezőpartnerét és szerelmét, a megözvegyült Madame de Hanska grófnőt. Ugyanebben az évben történt, hogy a Francia Akadémia elutasította Honoré de Balzac felvételét. Esküvője után rohamosan romlani kezdett a látása – ez, valamint az erőltetett munkatempó következtében 1850 augusztus 18-án meghalt.
Az ember nehezen hinné el egy ekkora íróról, de problémái akadtak a helyesírással. Ezzel már az iskolás évei alatt is küzdött, később sem nőtte ki. Regényeinek túlnyomó részét átírta az első megjelenés után, mivel rendszerint a nehéz anyagi helyzete miatt gyorsan kellett dolgoznia, és kevés ideje volt a minél jobb kidolgozásra.
„Könnyebb jó szeretőnek lenni, mint jó férjnek, azon egyszerű oknál fogva, hogy például nehezebb szellemeskedni minden áldott nap, mint kedves dolgokat kitalálni – időnként.” – mondta egyszer az amúgy is csapodár életet élt, egyszerre több szeretőt is tartó író. Nem volt vonzó külsejű férfi, züllött életmódja még inkább csak rontott a helyzetén. A nők leginkább írói tehetsége miatt bálványozták, amit egy idő után rossz néven vett – szerette volna, ha nem az írót, hanem a férfit is szeretik benne.