Ezúttal egy olyan könyvet és filmet ajánlok a figyelmetekbe a Hollywood rovat kapcsán, amelynek a múlt héten a lehető legnagyobb aktualitása volt. Történt ugyanis, hogy szerdán megjelent Tony Blair volt brit miniszterelnök politikai memoárja, és ez kettős visszahangot keltett szerte a világon. Először is: vitték az emberek a könyvet, mint a cukrot; másodszor pedig: az internetet belepték a bojkottfelhívások és különböző szervezetek intézkedései, amelyek nyomán maga Tony Blair lemondta a részvételét a szerdai londoni könyvbemutatón, és az USA-ba utazott. Mindeközben több helyen is hevesen hangoztatták, hogy a memoárt Tony Blair a saját kezével írta, és nem volt része abban egyetlen szellemírónak sem. Szellemíró? Mi az, hogy szellemíró?
[youtube width=”640″ height=”385″]http://www.youtube.com/watch?v=L_AerBW0EcI[/youtube]
A szellemíró – egy meghatározás szerint – az a személy, aki híres emberek helyett, az ő nevük alatt írja meg bestsellernek szánt önéletrajzi műveiket.
A Szellemíró (így, nagy betűvel) Roman Polanski legújabb filmje, amelyben egy szellemíró (lásd előző meghatározás) egy volt brit miniszterelnök memoárját írja meg. Kitalált miniszterelnök. Semmi köze a valósághoz. Csak a véletlen műve, hogy a főszerepre kiválasztott Pierce Brosnan egész jól hasonlít a nemrég leköszönt, és – megint csak véletlen – éppen politikai memoárját publikáló Tony Blairre. A véletleneknek azonban itt még nincs vége – de nem vagyok hajlandó felsorolni az egészet, mert akkor nem fogod élvezni a filmet, vagy a könyvet. Igen, a könyvet!
Roman Polanski a filmet Robert Harris regénye alapján készítette – tőle az olvasóterem megemlítette korábban a vulkánkitörés kapcsán a Pompeji-t. A könyv eredeti címe csak Szellem (The Ghost), de a magyar kiadáshoz már a Hollywoodban is használt Szellemíró-t választotta a Cartaphilus Kiadó. 
A könyv elbeszélője egy szellemíró, aki azzal keresi a kenyerét, hogy futballisták, rocksztárok, hírességek bőrébe bújva emlékiratokat ír, hogy aztán a megbízók az elkészült műveket saját nevük alatt publikálhassák. A főhős „szellemként” most élete nagy lehetőségével szembesül: meg kell írnia a volt brit miniszterelnök memoárját. Így kerül Amerikába, a télen ijesztően kihalt Martha-Vineyard-szigetre, hogy találkozzon a prominens államférfival. Nem sok időbe kerül, hogy felismerje, szörnyű hibát követett el. Elődje, McAra, a memoár korábbi szellemírója rejtélyes módon vízbe fulladt, s halálával a volt miniszterelnök alakja is egyre titokzatosabbá válik.
Már a regény 2007-es megjelenésekor érezték az illetékesek, hogy ez kényes témát érint. Robert Harris nagyon korán ráérzett a dologra (vagy tudhatott valamit bennfentes körökből), mert Tony Blair 2007-ben kötött szerződést a Random House Kiadóvállalattal politikai memoárja megjelenésére. Ugyanebben az évben megjelent Robert Harris könyve, amely gyakorlatilag azt meséli el, hogy egy korábbi brit miniszterelnök megírja a politikai memoárját. (Az Observer 2007 novemberében a The Blair Snitch Project címmel harangozta be a kötetet.) A könyvbeli volt miniszterelnököt, Adam Lang-et mindenfelé tiltakozók és béketüntetők hada veszi körül, háborús bűnei miatt rágalmazzák, megvádolják többek között azzal is, hogy az amerikaiak iránti lojalitását minden brit érdeknél előrébb helyezte, minden döntésével az amerikaiakat segítette, amikor a közel-keleti konfliktusokba beleavatkozott, és a CIA kezére játszott olyan foglyokat, akiket később embertelenül megkínoztak. Amikor a hágai bíróság is vádat emelne ellene, akkor éppen az amerikaiakhoz „menekül”.
A múlt héten szerdán volt Tony Blair politikai memoárjának bemutatója Londonban. Annak a Tony Blairnek, aki az iraki háborúban az amerikaiak feltétel nélküli partnere volt. Az a Tony Blair, aki nemrég vonult vissza a miniszterelnöki székből. Az a Tony Blair, aki a múlt héten szerdán, a könyvbemutatóra szervezett bojkottok miatt lemondta a jelenlétet és Amerikába utazott. Mindez csak a véletlen műve.