1890. szeptember 15-én született a délnyugat-angliai tengerparti Torquay-ben, az Agatha Mary Clarissa Miller nevet viselte. 1897 és 1901 között Dél-Franciaországban élt a családjával, itt tanult meg franciául. 24 évesen ment férjhez Archibald Christie-hez. Az első világháború alatt ápolónőként dolgozott szülővárosa kórházában, azt követően pedig egy gyógyszerlaboratóriumban. Ekkor formálódott meg benne a regényírás gondolata. Egy olyan detektívtörténeten gondolkodott, amelyben mérgezéssel követnék el a bűncselekményt, és egy detektív derítené ki az igazságot. Így született meg Hercule Poirot, a zseniális belga nyomozó alakja. Első kéziratát Agatha nem kevesebb, mint hat kiadóhoz juttatta el – és mind a hatan visszautasították. Végül 1920-ban jelent meg, és mindössze 25 fontot fizettek érte, mint elsőkönyves szerzőnek. A tudatlan és lelkes Agatha egy olyan szerződést is aláírt, amely alapján a következő öt könyvének kiadási jogait is hasonló feltételek mellett vették meg.
1926-ban jelent meg Az Ackroyd-gyilkosság, ez indította el a hírnév felé. Ugyanebben az évben férje hűtlensége miatt feltehetően idegösszeroppanást kapott. Agatha csak egy levelet hagyott hátra, amelyben tudatta, hogy Yorkshire-be utazott, és eltűnt a nagyvilág elől. Eltűnése nagy felzúdulást váltott ki a társadalomban, csak tizenegy nap múlva bukkantak rá Harrogate-ben, ahol egy szállodában tartózkodott álnéven.
Második férjével, a régész Max Mallowannel sem volt igazán felhőtlen a kapcsolata. A régész is többször félrelépett, Agatha halála után össze is házasodott azzal a nővel, akivel az írónővel való házassága alatt is viszonyt folytatott. A régész Mallowant több expedíciójára elkísérte, az utazások több esetben is megihlették egy-egy művét. Így született a Gyilkosság Mezopotámiában vagy a Halál a Níluson is. Férje a régészeti munkásságának köszönhetően lovagi címet kapott, Agatha pedig megkapta a Dame Commander of the British Empire, azaz a brit birodalom lovagja cím női megfelelőjét.
Hercule Poirot és Miss Marple – Agatha Christie hősei – nagy sikert hoztak az angol írónőnek, de feltehetően kevesen vannak azok, akik tudják, hogy Mary Westmacott álnéven romantikus regényeket is írt az írónő. Első regényét, A titokzatos styles-i esetet 1920-ban adták ki, ebben a történetben mutatta be az olvasóknak Hercule Poirot-t, aki azután hosszú időn át összesen 33 regényben és 54 novellában szerepelt. Miss Marple-t A kedd esti klubban mutatta be, állítólag a saját nagymamájáról mintázta. A két nyomozó utolsó ügyét a második világháború alatt írta, de egy bankszéfbe zárva tartotta élete végéig, és több mint harminc évvel később adatta ki, amikor érezte hogy többé nem tud írni. A 30-as évek végére már megunta Poirot figuráját, naplójában elviselhetetlennek és egocentrikus, dilis alaknak nevezte – ugyanakkor ellenállt a kísértésnek, hogy elpusztítsa a népszerű nyomozót. Érdekes módon Miss Marple sosem volt a nehezére, őt mindvégig kedvelte.
Agatha Christie csaknem összes detektívtörténete az angol közép- és felső osztályra koncentrált. Szinte minden regénye ugyanúgy zajlott: nyomozója általában vagy belebotlott a gyilkosságba, vagy egy olyan régi ismerőse fordult hozzá segítségért, aki érintett volt az ügyben. A nyomozó fokozatosan haladva mindenkit kihallgatott, megvizsgálta a bűntett helyszínét, és minden nyomot feljegyzett azért, hogy az olvasók elemezhessék őket, és egyenlő esélyt kapjanak arra, hogy maguk oldják meg a rejtélyt. Végül a nyomozó összehívta az összes lehetséges gyanúsítottat, és lassan leleplezte a tettest, miközben számos egyéb titkot is felfedett. Annak ellenére, hogy a regény folyamán a szerző több kulcsfontosságú dolgot is elárult, a legtöbb Agatha Christie-regényben a feszültség az utolsó pillanatig megmaradt, a gyilkos kiléte pedig rendszerint meglepetést okozott.
Az írónő egészségi állapota 1971-ben kezdett gyengülni, de az írást nem hagyta abba. A Függöny: Poirot utolsó esete c. regényét 1975-ben írta. 1976. január 12-én hunyt el, Wallingfordban. A közeli St. Mary temetőben nyugszik, Cholsey-ben.