Vavyan Fable egyik kedvence a Lovak és emberek

Vidd hírét!
  •  
  •  
  •  

Mihelyt tudomásomra jutott, hogy megjelenik Monty Roberts legújabb könyve (Első kézből címen), hamar újraolvastam egyik korábbi művét, a Lovak és embereket. A jelenleg 75 éves amerikai suttogó, lóvarázsló Roberts 4 éves kora óta foglalkozik lovakkal, ő fejlesztette ki a Csatlakozás nevű módszert. Ez a lovak bizalmának elnyerésén és az erőszakmentes bánásmódon alapuló technika.


Frenetikus eredményeket ért el a patás-ember kommunikációban, az equus-nyelv, a lótestbeszéd megfejtésében, e nyelvtudás terjesztésében. Az angol királynő gyiáldájában is az ő elvei alapján folyik a kiképzés. Monty Roberts egy napon ráébredt, hogy módszere az ember-ember kapcsolatokban is alkalmazható, mivel a humán kommunikáció 75-80 %-át a testnyelv teszi ki. Ennek felismerése után írta meg könyvét, azon szándékkal, hogy megismertessen bennünket az agressziómentes, megfélemlítés nélküli kapcsolattartás alapjaival.

Módszere szeretet, humánum, egyszerűség, pszichológia, filozófia elegye. “Az engedelmesség és az elkötelezettség közti különbség lényegében azzal a különbséggel azonos, ami az éppen elegendő erőfeszítés és a kiváló munkához szükséges erőfeszítés választása között van” – írja.”Az erőszak soha nem megoldás. Nem az áldozat, hanem az erőszak elkövetőjének érdekeit szolgálja.”  “Hitem szerint egyikünknek sem születési előjoga, hogy azt mondja valakinek – legyen bár állat vagy ember -: ezt kell tenned, különben bántani foglak.”

Kétkedő típus vagyok, de ezekkel a gondolatokkal sosem vitatkoznék.Roberts a Csatlakozás-Követés technikájának bemutatásával világítja meg, hogyan kommunikáljunk egymással. Filozófiájának követői talpra állították csőd felé csúszó cégüket, elnyerték munkatársaik bizalmát, előrébb léptek emberi kapcsolataikban. A Lovak és emberek mégsem a tradis önbarkács könyvek egyike. Arra tanít, hogy a lovakkal is akkor kerülünk barátságba, ha nem ragadozóként viselkedünk velük. Ez ember-ember között sem illendő, mert: “az erőszak előzménye a félelem; a félelem előzménye a tudatlanság.”Na persze, Monty Roberts a kihalóban lévő Idealista Mesterek egyike, olyan klasszikus erények híve, melyeket manapság inkább lekezelni szokás.De szóljon helyettem az Igazi suttogó.

“A lovak nem képesek a cselszövésre. Képtelenek színlelni. Ha a lónak bármilyen ellenérzése van a velem való együttlét iránt, nem fog követni.” (Ez is féknyom nélkül áttehető emberi viszonyainkra).”A módszer a válaszokon alapul, nem pedig a követeléseken.””A lovakhoz hasonlóan az emberek is sokkal jobb teljesítményt nyújtanak, ha ezt önszántukból teszik.”

Roberts külön fejezetet szentel az autizmusnak. A ló és az autista megközelítően hasonló világban él, épp ezért “nem meglepő, hogy a képi gondolkozású ló, amely rendkívül érzékeny lovasa szándékait illetően, könnyedén viseli, ha autista személyek ülnek a hátán, sőt még gyakran különös viselkedésük sem okoz számukra gondot.” “Aki vizuálisan gondolkodik, sokkal könnyebben azonosul az állatokkal” – idézi Temple Grandin autista írónőt. És nem magyarázkodik, miként merészel embert és állatot párhuzamba állítani, az ő tiszta forrásvizű kultúrájában erre egyszerűen nincs szükség. “Ha ahhoz ragaszkodnék, hogy a lovam gyorsan tanulja meg meg a kommunikációt ugyanazon a szinten, ahogyan én értem azt, tartózkodóvá és sértetté válhat. Azt hiszem, az emberek is ugyanilyenek. Határozottan az az érzésem, hogy először az ő megértési szintjükre kell lépnünk, s onnan kiindulva kell lassan az általunk kitűzött cél felé haladnunk.”

“Meggyőzöm négylábú tanítványomat, hogy engedje át nekem az ülés levezetését. Nem akarom, hogy megalázkodjon, vagy hogy úgy tegyen – csupán kapcsolatra vágyom, de valakinek akkor is kézben kell tartania az irányítást.”Roberts eltöpreng a columbine-i középiskolában lezajlott mészárláson és általában az erőszakos megnyilvánulásokon. “Ha az érzelem és az értelem hierarchiája fölborul, annak könnyű előre látni az eredményét. Kaotikus társadalom alakult ki, amelyben a pillanatnyi késztetések és az azonnali kielégülés uralkodnak.” Erre vezethető vissza, hogy a klasszikus erények, az Idealista Mesterek divattalanná váltak, az idealizmus szitokszóvá lett – fűzöm hozzá én.

A média szenzációhajhász szerepéről ezt gondolja: “Ezek a srácok hajlandóak voltak másokat és magukat is meggyilkolni azért, hogy hozzájussanak egy darabhoz a társadalmunk által oly vonzónak tartott hírnévből. Hát nem azt bizonyítja mindez, hogy mennyire veszélyes, ha helytelen cselekedeteket megjutalmazunk?”

A börtönrendszerről is elmélkedik egy sort. “Ostobaság raktárba dugni az embereket, és azt várni, hogy ott csodás módon, egyik napról a másikra a közösség értékes tagjaivá válnak.”

Ez a látszólag lovasoknak szóló olvasmány mindenkinek mondhat valami újat másokról és önmagáról. Nem egyszer használatos termék. Igazi könyv. (Vavyan Fable)


Vidd hírét!
  •  
  •  
  •