Don Winslow: Barbár állatok

Írta : Don Winslow
Eredeti cím : Savages
Eredeti kiadás : 2010
Magyar cím : Barbár állatok
Fordította : Varga Bálint
Kiadó : Agave Könyvkiadó
Recenzált kiadás éve : 2010
Terjedelme (oldalszám) : 242
96
Vidd hírét!
  •  
  •  
  •  
  •  

Az egyébként nagyon jóra sikerült borítón az Agave Kiadó a Booklistet idézi, miszerint „széplelkeknek semmiképpen sem ajánlott.” Ezt csak megerősíteni tudom: tényleg semmiképpen nem ajánlott, noha a könyv egyáltalán nem csöpög a véres jelenetektől, azt a néhányat pedig nem részletezi annyira a szerző, hogy közben ne lehessen mondjuk egy szendvicsen elcsámcsogni. (Van olyan könyv, amely olvasása közben semmiképpen sem ajánlott tízóraizni, lapozd fel például Bret Easton Ellistől az Amerikai psychót. Vagy inkább ne lapozd fel, de az egy olyan könyv.) Don Winslow nem az erőszakos jelenetekre fekteti a hangsúlyt, sokkal inkább arra, hogy a regény egyszerre legyen szórakoztató, izgalmas, aktuális, hihető és ijesztően reális. Erre pedig neki egészen más eszközei vannak.


Chon és Ben Dél-Kaliforniában élik felhőtlen életüket. Egy barátnőn osztoznak és Talibániából (értsd: Afganisztánból és Pakisztánból) hozott kendermagból termesztik a legjobb füvet, amit a határvidéken valaha is szippantottak. A biznisz nagyon jól megy, telik belőle szinte mindenre. Ben például szétosztja a vagyonát: Szudánban kutat furat, Zambiában szúnyoghálókat szereltet fel, Mianmarban megfigyelőtornyokat állíttat, egyszóval jótékonykodik.

Mindeközben Mexikóban dúl a drogháború. A drog termesztése és terjesztése nagyon jövedelmező üzlet, egyre több kartell szeretne egyre nagyobb szeletet magának, így aztán mindenki úgy és ott terjeszkedik, ahogy és ahol tud. Az eszközökben nem válogatnak. A Baja Kartell már Dél-Kaliforniát is a magáénak szeretné, és a területet bekebelezendő éppen Chont és Bent nézik ki maguknak. Hogy a követelésüknek már indulásból nyomatékot adjanak, lefejeznek hét drogkereskedőt, a videót pedig elküldik Benéknek. Chon és Ben úgy dönt, hogy nem áll be rabszolgának a Baja Kartellhez, ezért inkább átpasszolnák a teljes hálózatukat nekik, hagynák az egészet a mexikóiakra, és nekifognának valami egészen új dologgal foglalkozni: például megújuló energiával. A mexikói kartell feje azonban nem így gondolta: Chon és Ben továbbra is termessze csak szépen a legjobb minőségű füvet, áron alul passzolja oda a kartellnek, adja át a hálózatát és a terjesztést bízza a mexikóiakra. Biztosítékként elrabolják O-t (azaz Opheliát), a közös barátnőt. A váltságdíj: három éves munka a fentiek szerint, vagy húszmillió dollár. Ben és Chon nem akar három évet dolgozni. Inkább összekaparják a húszmillát. Nekik annyi azért nincs, így tervet kovácsolnak a pénz megszerzésére. A drogháború közben egyre véresebb méreteket ölt.

Don Winslow nem sokat törődik a leírásokkal, a magyarázatokkal, a jelzők, a metaforák, a hasonlatok és a szövegformálás egyéb eszközei egészen sajátos formát kapnak nála. A jelen idő használatának köszönhetően még erősebb az az érzés, hogy egy filmet nézel (és mindez most történik). A cselekmény amúgy is pörgős, filmszerű, a fejezetek több helyen csak egy pár soros dialógusból állnak, amelyekkel Winslow többet szemléltet, mint bárki más egy pár oldalas leírással – erre a legjobb példa a 154.-158. fejezet, ahol a fiúk Brad Pitt- és George Clooney-maszkokba bújva rabolnak. (Ludlum például ezt a regényt valószínűleg trilógiává duzzasztotta volna, és az unalom megölne már a 30. oldalon.)

A sorok közé rejtett társadalmi és politikai kritika csak alig engedi láttatni magát, de ha megértetted, garantált a harsány nevetés (sorra veszi Obamát, Busht, az amerikai külpolitikát, az amerikai fogyasztói társadalmat – csak éppen meg kell érteni). Don Winslow egy olyan világ színfalai mögé enged bepillantást, ahol a rendőr is drogot árul (de minimum fogyaszt), a DEA pedig gyakorlatilag a kartellektől kapott pénznek köszönhetően huny szemet a kartellek viselt dolgai felett. A híradóban este csak annyit látsz, hogy Mexikóban ma hányan estek áldozatul a drogháborúban, és mit nyilatkozott a DEA vagy a kormányzó. Winslowtól valamiképp a miértre és a hogyanra is választ kapsz.

Széplelkeknek tényleg nem ajánlott, talán a 16-os karika is elmenne a borítón. Mindenki másnak – nem csak Winslow-rajongóknak – kötelező!


Vidd hírét!
  •  
  •  
  •  
  •