Sass Henno egy fiatal észt író, 1982-ben született Tartuban, Észtországban. Még az észt wikipédia sem tud sokat róla, az angol pedig még ennél is kevesebbet. Igaz, észtül innen-onnan össze lehetne szedni valamit, de az észt nyelvhez a jelek szerint még a Google Translate sem nagyon ért, én meg, úgy tűnik, a padtársa volt. (Mármint a guglinak. Mármint észt nyelvórán.) Annyi azért biztos, hogy 1982-ben született, Tartuban és Tallinnban végezte a tanulmányait, 2007 óta pedig forgatókönyvírónak tanul a hazájában. 2005 óta tagja az Észt Írószövetségnek, de asszisztensként, majd rendezőként a televízió birodalmában is megfordult már. 2005-ben, minden idők legfiatalabb szerzőjeként elnyerte az észt regényverseny fődíját, a díjnyertes könyvből pedig filmet is készítettek. (Ha valaki ennél többet is tud a fiatal észt íróról, használja ki a hozzászólások adta lehetőséget, lásd alább.)
A könyvről már sokkal többet tudok beszélni, elsőként azért, mert a Silenos Kiadónak köszönhetően magyarul is olvasható. Másodsorban pedig azért, mert erről a könyvről lehet beszélni! Ha ez a könyv a sokkal tehetősebb amerikai rétegben született volna, már Hollywood is lecsapott volna a sztorira, a könyv pedig bejárta volna a világot. (Észtből nehezebb fordítani, mint angolból, értem én.) De nem születhetett a tengerentúlon, egy amerikainak fogalma sincs, milyen Észtországban felnőni. Ezt a (kelet-európai) hangulatot jól adja át a könyv, s noha mély társadalmi elemzésektől teljes mértékben mentes (mégiscsak egy krimi!), azért a sorok között ott van a 21. század észt fiatalságának sorsa és egyirányú utcája. Okokkal és miértekkel keveset foglalkozik az író, de a jövőt feketére festi: tizenévesek az orosz maffiával üzletelnek, kokaint árulnak és használnak, benzint lopnak, iskolát kerülnek, nyugati autókkal száguldoznak és igyekeznek minél nagyobb ívben elkerülni a börtönt. Ebben a világban előbb-utóbb mindenki átéli egyszer az első letartóztatást.
A könyvet az író keretbe foglalja: az első és az utolsó fejezet egy egyes szám első személyben történő vallomás, a közepe a története és az előzménye ama bizonyos első letartóztatásnak. Rass történetét maga a letartóztatott veti papírra az előzetesben ülve, a könyvet így nem is lapszámokkal, hanem az időponttal jelölték. Rass egy 17 éves észt fiú, aki külön él a szüleitől, az alkoholista anyjától és a szintén részeges rendőr apjától. Egy hideg apartmanban lakik a barátnőjével, az iskolát csak ritkán látogatja, pénzre többnyire lopással tesz szert. 
Amikor megjelenik a színen a sittről nemrég szabadult Olar, új üzletlehetőség kínálkozik: kokain. Ez minden eddiginél jobban jövedelmez – igaz, nagyobb veszélyeket is rejt magában. Olar ugyanis legalább annyira kispályás bűnöző a maga területén, mint Rass és társai. Olarnak sem a farzsebében termett a kokain, maffiózóktól vette, akiknek határidőre ki kell azt fizetni. Ők pedig előbb ütnek, aztán kérdeznek. A fiúk nagyon nagy baj felé sodródnak.
Sass Henno kilátástalan képet fest az észtországi lakótelepi fiatalokról. Néhány flasbackből kiderül ugyan, hogy Rass és tesója rendezetlen (értsd: részeges, nemtörődöm, félrekefélő) családi hattérrel rendelkezik, de Szikra (Rass barátnője), Renita (egy lány a környékről) és Tall és Ruslan (Rass barátai) múltjáról nem tudunk meg semmi rosszat, Jann pedig a jelek szerint egy egészen rendes családból származik – mégis arra az útra téved, ahol kokaint árulnak és maffiózókkal üzletelnek. Rassban is megvan a kitörés magja: orvos szeretne lenni, embereket gyógyítani, kitörni ebből a környezetből. De nem tud. Valami visszatartja.