Új könyvek novemberben

Vidd hírét!
  •  
  •  
  •  

November közepén a kiadók kínálatában egyre több olyan könyvet találunk, amely Karácsonyra ideális ajándék. Nem véletlen ez. A napokban, és az elkövetkező hetekben egyre és egyre több könyv kerül a boltok polcaira; a teljes kavalkád bemutatására nem vállalkozhatunk, de Karácsony hetéig újra meg újra visszatérünk, hogy egy-egy csokorral kínáljunk azoknak, akik (a lehető leghelyesebben) úgy döntenek, hogy idén (is) könyv(ek)et ajándékoznak szeretteiknek.


Az Athenaeum Kiadó jóvoltából olyan könyv kerül a magyar olvasók kezébe, amelyről – úgy gondolom – az elkövetkezőkben még sokat fogunk hallani. Lehet, hogy csak engem fogott meg az előzetes, de úgy hiszem, hogy mérföldkő lehet azon a területen, ahol a borzongatásról írnak. A szerzőt, Carrie Ryant a trilógia első részéért a tengerentúlon az Amerikai Könyvtárak Egyesülete és a Chicagói Közkönyvtár is kitüntette. A szerző a New York Times bestseller-listájára felkerült kötetében egy zombi-apokalipszis utáni világról ír. A Kezek és fogak erdeje egy trilógia első kötete, 2009-ben írta. A befejező rész angolul várhatóan 2011 márciusában jelenik meg, az első kötet magyarul már kapható a boltokban.

[youtube width=”480″ height=”385″]http://www.youtube.com/watch?v=mUi3Ap2ga1U[/youtube]

Mary világában, az M. Night Shyamalan-féle falura emlékeztető világban egyszerű szabályok uralkodnak. Ha élni szeretnél, nem hagyod el a faludat és nem lépsz be a Kezek és Fogak Erdejébe, a zombik közé. A falu lakói életüket a közösségnek szentelik: elfogadják a Nővérek irányítását, buzgón szolgálják Istent, párt találnak maguknak és gyermeket nemzenek. A Föld utolsó túlélőiként kötelességük elfogadni sorsukat. A faluban azonban rejtélyes események történnek, ráadásul Mary nem a neki rendeltetett férfiba szeret bele. Nincs maradása: elindul, hogy a védelmező kerítést túloldalán kilépjen az ismeretlenbe, és választ kapjon kérdéseire. De vajon győzedelmeskedhet-e a szerelem, ha látszólag a halálról szól az élet?

A Scolar Kiadó Natascha Kampusch történetét kínálja a magyar olvasóknak. A tízesztendős Natascha Kampuscht 1998. március 2-án, az iskolába vezető úton elrabolta az akkor harmincöt éves, egykori híradástechnikus, Wolfgang Priklopil. Nyolc és fél éven át tartotta fogságban a Bécs környéki házában berendezett pinceodúban. Az időközben felnőtt lánnyá serdült Nataschának 2006. augusztus 23-án sikerült megszöknie. A fogságban töltött 3096 nap története ez a könyv. Ám nem pusztán eseménytörténet, nem száraz dokumentáció, de nem is regényes önéletrajz vagy a borzalmak minél színesebb lefestésében tobzódó rémtörténet, hanem elsősorban lebilincselő elemzése egy meghökkentő és a mai napig megmagyarázhatatlan bűntettnek. A letehetetlenül izgalmas kötet lapjain egy erős, öntudatos, kíméletlenül tárgyilagos és minden öncsalástól mentes fiatal nő portréja bontakozik ki. Furcsa és szívbemarkolóan felemelő nevelődési regény ez, amelyben Natascha megmutatja, hogy az iszonyatos körülmények között is képes volt felnevelni önmagát és felkészülni a felnőtt életre.

A Scolar Kiadó egy másik meglepetéssel is szolgál ezekben a napokban. A Tisztogatás hosszú-hosszú idő óta az első olyan regény, amely a kommunizmus, az elnyomás, majd a rendszerváltás koráról szól, és nemtől-kortól függetlenül mélyen megérint mindenkit. A magány békéjében éldegélő idős észt asszony, Aliide Truu életét váratlan esemény kavarja fel: eszméletét vesztett orosz lányt talál a háza udvarán. A fiatal Zarával való találkozás feleleveníti Aliidéban a múltat: tragikus szerelmi történetét és azokat a döntéseket, amelyek megpecsételték a hozzá legközelebb állók és a saját maga sorsát. A kétségbeesett lépésekre kényszerült Zara helyzete rávilágít, hogy az üldöztetések a megváltozott körülmények ellenére sem értek véget – csupán formájuk változott. A Tisztogatás magja az árulás, amelybe a kétségbeesés és a reménytelenség kergeti a főszereplőket. A regény egy család történetén keresztül Észtország közelmúltjának s vele együtt a keleti blokk országainak elhallgatott eseményeibe, az elkendőzések világába is betekintést nyújt. Megszólaltatja a háború és a kommunizmus áldozatait, szembesít a megalkuvók és a megalázottak szégyenével. Ám a hajdani megaláztatások és a napjaink zavaros társadalmi közegében viruló erőszak határvonalai mindinkább elmosódnak Oksanen mesterművében.

A Partvonal Kiadó nem kevesebb, mint hat kötettel készül a Karácsonyra, ezek közül most Süskind nagysikerű könyvét, A galambot, valamint egy rendkívül érdekesnek ígérkező, banális feltételezéseket porba döntő kötetet ajánlok a figyelmetekbe.

A galamb a megmagyarázhatatlan viszolygás, a mélyből feltörő, oktalan félelem könyve. Szerzője, Patrick Süskind nagy mestere a lelki jelenségek leírásának, ahogy azt első könyve, A parfüm is bizonyítja. Egy reggelen Jonathan Noel szerény párizsi szállásának ajtaja előtt ott áll, visszataszítóan és félelemkeltően, a galamb. Mit tegyen, hogy többé ne kelljen találkoznia vele, élete valamennyi elfojtott szorongásának, fiatalsága sorozatos kudarcainak, felnőttkora sivár egyhangúságának tollas megtestesítőjével? Erről szól a kisregény, egyszerűen és megrázóan.

Az 50 pszichológiai tévhit egy sor olyan tévhitről rántja le a leplet, amelyeket szinte minden nap hallunk – gyakran a saját szájunkból is. Ugye te is hallottad már, hogy a kézírásunk elárulja jellemvonásainkat; vagy hogy egyes emberek bal, mások jobb agyféltekések; az ellentétek vonzzák egymást; és legjobb az első megérzésre hagyatkozni. Vajon igazak-e a fenti állítások, melyekkel gyakran találkozunk? A pszichológia mindenütt ott van. Szó szerint nem telik el nap, hogy a híradók, televíziós showműsorok, filmek és az internet ne bombáznának minket egy sor pszichológiai vonatkozású állítással. A nagy mítoszok közt nem egy van, amelyik nem csupán tévútra visz bennünket az emberi természettel kapcsolatban, de hibás döntésekre is ösztönözhet a mindennapi életben. Ez a könyv – kicsit a Discoveryről már ismert Braniac és MythBusters című műsorokhoz hasonlóan – elsőként helyezi a tudományos bizonyítékok mikroszkópja alá a közkézen forgó pszichológiai tévhiteket. Mindezzel az a célunk, hogy egyrészt eloszlassuk a sokak által igaznak tartott, de hamis hiedelmeket, másrészt olyan pontos tudással vértezzük fel az olvasót, amelynek segítségével képes lesz jobb döntéseket hozni a való világban.

Sportrajongóknak több könyv is a polcokra kerül Karácsonyig, ezen a téren a foci lesz többségben. Én most viszont egy teniszmeccset ajánlok: a szegedi Könyvmolyképző Kiadó gondozásában már megjelent André Agassi önéletrajzi regénye, az Open. Agassi a sporttörténelem egyik legkedveltebb sportolója és az egyik legtehetségesebb ember, aki teniszpályára lépett. De kevesen tudják, hogy Andre Agassi kora gyermekkora óta gyűlölte a teniszt. Még a bölcsőben biztatgatták, hogy csapjon az ütővel, később arra kényszerítették, hogy általános iskolás korában több száz labdát üssön el naponta, Agassi rosszul viselte az állandó nyomást, bár tehetséges volt, ez a belső konfliktus rányomja bélyegét az egész életére. Gyönyörű, felejthetetlen önéletrajzában Agassi elmondja élettörténetét, amelyet folyamatos konfliktusok kereteznek, egy olyan élettörténetet, amely az önpusztítás és a maximalizmus között egyensúlyozik. Nyaktörő tempója és nyers őszintesége miatt az Open-t évekig olvassák és dicsérik majd. A lelkes rajongók számára ünnep, de azokat az olvasókat is elragadja, akik semmit sem tudnak a teniszről. Agassi játékához hasonlóan, könyvében is az elegancia, a stílus, a sebesség és az erő új rekordját állította föl.


Vidd hírét!
  •  
  •  
  •