Theodore Boone tizenhárom évesen a jövő mintagyereke: kerékpáron közlekedik (környezetbarát), mindenkin segít (karitatív lélek), az osztály egyik legjobbja még úgy is, hogy az órák egy részét, ha mind igazoltan is, de ellógja, a szüleivel és úgy általában a felnőttekkel tisztességesen bánik. Ez nagy szó, amikor az esti híradóban havonta látunk olyant, hogy a diák felpofozta a tanárát. Na Theo Boone nem olyan.
A jogról többet tud, mint osztálytársai együttvéve, és ehhez minden alapot meg is kap: a szülei mindketten ügyvédek, nem csoda tehát, hogy a kis Theo szívesebben
jár izgalmas bírósági tárgyalásokra, mint az iskolapadba. Még a délutáni leckéjét is a szülők ügyvédi irodaházában írja/tanulja meg, az iskolában a szüneteket egy eldugott helyen tölti, ahol a laptopján utánanézhet, hogy éppen mi történik a bíróság tárgyalótermében. Ott éppen Strattenburg történetének legnagyobb bűnügyi pere zajlik: állam kontra Peter Duffy. A negyvenkilenc éves férfit azzal vádolják, hogy megölte a feleségét. A védelemnek viszonylag könnyű dolga van: nincs egyetlen épkézláb bizonyíték, amivel Mr. Duffy-t rács mögé juttathatná az ügyész. Theo, a kölyökügyvéd azonban rábukkan valamire. Talál egy tanút, aki látta a gyilkost a gyilkosság Duffyék háza körül. Egy gond van: a tanú fél, és nem meri vállalni az arcát. Theonak más oldalról kell megközelítenie az ügyet. De hogyan? Mindeközben Omar Cheepe, a nyomozás- és megfigyelés szakértője, a vádlott pártfogoltja észreveszi, hogy Theo valamiben sántikál. Ő semmiképp sem szeretné, ha egy tizenhárom éves gyerek keresztbe tenne neki.
Theodore Boone, a kölyökügyvéd egy sorozat első része, John Grishamnek ez az első ifjúsági regénye. A szerző új műfajt teremtett tulajdonképpen: Theodore Boone kalandjait ifjúsági thrillerként is emlegetik. A kritikusok többnyire pozitívan fogadták Grisham első ilyen jellegű próbálkozását – és nem véletlenül. Sikerült úgy papírra vetnie ezt a történetet, hogy az egyszerre szól a fiatalokhoz és a felnőttekhez is. A tárgyalótermek világába ezúttal úgy vezet be, hogy azt a gyerek is megértse és élvezze, ugyanakkor nem szájbarágós. A tizenhárom éves Theodore Boone-t talán túl sok jó tulajdonsággal ruházta fel ahhoz, hogy igaz legyen, de elnéztem én ezt az írónak, mert szeretem Grisham történeteit és a stílusát, mert tudom, hogy Theo-t példaként szeretné állítani a mai gyerekek elé, és mert megpróbáltam azzal a szemmel olvasni a könyvet, amelyik valamikor úgy rajongott Tom Sawyer és Huckleberry Finn kalandjaiért.
Grisham új regénye éppen csak a nyáron jelent meg a tengerentúlon; őszre már a magyar olvasók is a kezükbe vehették a fordítást. A magyar kiadásról a Geopen Kiadó gondoskodott. Akik kételkednek abban, hogy Grisham ifjúsági regénye nem fogja elkápráztatni, azokat két dologgal tudom megnyugtatni: egy, kellemesen csalódni fognak a könyvben és kettő, 2011-ben jön a felnőttekhez szóló Vallomás.