A ’62-es születésű írónő legújabb könyve az Isten teremtményei két nő mély, érzékeny, néhol konfliktusokkal teli barátságát mutatja be. A 19. század elején játszódó történet, a női barátság mellett, a kor társadalmi kívánalmaira, szokásaira is rávilágít. Egy olyan korban játszódik, amelyben egy nőnek nem sok szerep jutott a tűzhely körüli sürgés-forgáson vagy a gyereknevelésen kívül. A merev szabályok, és a nők irányába támasztott elvárások ma már nevetségesnek tűnnek, és feltesszük a kérdést, hogy lehetett így élni? A könyvben nagy hangsúlyt kap ez a vonulat.
Ebben az előítéletekkel teli korban élt és próbált meg érvényesülni a mindennapokban és a tudomány világában is Mary Anning és Elizabeth Philpot. A valós személyeket bemutató, ám kitalált történetű regény egy kis angliai tengerparti városkában, Lyme Regis-ben játszódik. A fiatal, ámde már vénleányként elkönyvelt Elizabeth két húgával kényszerül költözni ide, a szeles, zord, sziklás partvidékre, amely azonban minden zordság ellenére, csakhamar kellemes otthonukká lesz. Mary, az Elizabethnél jóval fiatalabb kislány a városban születetett alacsony sorban. Mindennapi megélhetésükért, már egész kis gyerekkora óta, dacolva az időjárás szeszélyeivel kint van a parton és fossziliákat gyűjt, hogy később értékesíthesse azokat. Így ismerkedik meg a két főszereplő. Míg Mary a létfenntartás keserű kényszere miatt, addig Elizabeth unaloműzésből, hobbiból gyűjti a kövületeket. A két különböző társadalmi osztályhoz tartozó nő ettől fogva, már közösen pásztázza a partokat, különbnél különb lények után kutatva. A sokáig „csak” egyszerű kis kagyló és csigakövületeket találó lányka, rábukkan egy hatalmas vázra, egy olyan lény vázára amilyet még életében nem látott. A sok pénzt ígérő leletet, csakhamar tudósok veszik birtokukba és tanulmányozzák, elfelejtve illetve nem véve tudomást arról, hogy a kövületet Mary Anning találta meg. Rájönnek, hogy olyan teremtményről van szó, amely nem létezik már. Az akkori igencsak istenfélő, vallásos embereket hitükben ingatja meg a felfedezés. Miért teremtett Isten olyan állatokat, amelyeket később hagyott kihalni? Hogy lehetnek sziklába zárva állatok, amikor Isten az élőlényeket később teremtette az élettelen környezetnél? Mintegy korai evolúciós gondolatként megfogalmazódik, hogy a világ folyamatos változásban van.
A regény olvasása közben, remekül bele tudunk illeszkedni a helyi környezetben, érezzük talpunk alatt a sáros, csúszós sziklákat, az 
esőcseppeket az arcunkon, vagy a csontunkig hatoló szelet és úgy érezzük, mi is ott sétálunk a parton. Érdekessé teszi az olvasást az is, hogy hol Mary, hol pedig Elizabeth szemszögéből látjuk a történetet, és kapcsolatukat. Azt a kapcsolatot, mely kezdetben távolságtartó, egy kislány és egy nő kapcsolata. Későbbiek során elmélyül, és mér egymás iránt felelősséget és szeretetet érző barátokká válnak. Természetesen kettőjük kötelékét is megingatja a szerelem és az ebből fakadó féltékenység, ám ez korántsem annyira hangsúlyos a könyvben, mint a két nő kövületek iránti rajongása és az e körüli cselekmény. Ha valaki egy szép szerelmi történet olvasásának reményében venné kezébe a könyvet, csalódni fog. Sokkal inkább szól ez a regény a nők feltörekvéséről és beilleszkedéséről egy férfias, zárt világba. Nőknek szóló könyv ez, főleg nőknek, a barátság szépségeiről, bonyodalmairól, de mindenkinek, aki vonzódást érez a tudomány csodálatos és izgalmas világa iránt.
Tracy Chavelier olyan híres és olvasott könyvei, mint A kék szűz, a Leány gyöngyfülbevalóval vagy épp a Hulló angyalok után most a Geopen Kiadó által válik elérhetővé legújabb regénye, igencsak tetszetős köntösben.