Amíg ti a Valentin napi recenzióíró pályázatra külditek a jobbnál jobb romantikus, szerelmes könyvek ajánlóit, addig a zsűri, két beérkezett recenzió elolvasása és értékelése között arra gondolt, hogy megossza veletek kedvencét a témában.
Krivánszky Emőke, sajtó és marketing – Partvonal Kiadó
Ami legelőször és örökké eszembe fog jutni a regényben megfogott szerelemről, az Boris Vian: Tajtékos napok című regénye 1946-ból. Boris Vian a világirodalom egyik külön álló alakja, leginkább az abszurd és az irracionalizmus-anarchizmus felől érdemes megközelíteni. Pontosan ezek azok a minőség
ek, amelyek legismertebb művét annyira alkalmassá teszik a szerelem teljes érzelmi holdudvarának megjelenítésére. Erős testi vonzalom, feltétlen szeretet, önfeláldozás, féktelen düh. Csupa ember fölé növő, visszatarthatatlan, úgynevezett ’nagy érzés’, de nem a ponyvák hamis szenvedélyével, hanem az abszurdba, nevetségesbe, félelmetesbe hajló jelenetek sorával elbeszélve. A ’nagy érzés’ nagyjelenete számomra ezért mindig a Tajtékos napok korcsolya-jelenete marad. Amikor Colin megtudja, hogy szerelme, Chloé ágynak esett, épp egy korcsolyapályán múlatja a délutánt – azonnal ott lenne szerelme mellett, a kabinos pedig vesztére nem tudja vele felvenni a fordulatszámot: „óriási lendülettel, vad dühvel az álla alá vágott a korcsolyával, úgyhogy a kabinos feje a gépterem szellőzőkéményének nyílásába repült, miközben Colin kitépte a kulcsot, amelyet a hulla szórakozottan még mindig a kezében tartott. Kinyitott egy kabint, belökte a tetemet, leköpte, és rohant a 309-esbe.”
A másik kedvencem a szerelem sötétebb oldalát mutatja. 
Ugyan a Tajtékos napok is rosszul végződik, de az érzelmek végig hótiszták benne a szeretett lény iránt. A szerelem másik oldala viszont zavaros és mocskos, olyan érzések tömkelege, amelyektől újra tehetetlen és megcsúfolt 3 évesnek érezzük magunkat. Füst Milán Feleségem története ezt a tehetetlen rossz érzést tematizálja, melynek egyértelmű negatív csúcsélménye a féltékenység. Borzalmas, mert bizonyíték hiányában eldönthetetlen (és mi is tekinthető tökéletes bizonyítéknak és mire?), és borzalmas, mert lezárhatatlan. Ráadásul az ember nemcsak egy másikra, a szerelme figyelmére is féltékeny lehet. A szerelemnek ez a kigubancolhatatlan fele üt át Störr kapitány házasságának történetén, mely olyan bravúrosan van megírva, hogy nemcsak a fő
hős, de maga az olvasó is egyszer mentené, másszor megfojtaná az asszonyt. Tehát – zseniális módon – a könyv olvasója maga is átéli a főszereplő férj örökös gyanakvását, végső soron a másik maradéktalan megértésének lehetetlenségét.
A kortársak közül egyet tudnék hirtelen mondani: Ian McEwan Vágy és vezeklését. Csakhogy: soha ne nézzétek meg előbb a filmet, mint ahogy elolvasnátok a jónak ígérkező regényalapot! Megköti a képzeletet. Ebben az esetben például – hiába a remek könyv – a
két médium közül erősebben a film első háromnegyed órája, a délután balsejtelmű történetének képi világa maradt az elevenebb emlék.
Kiadónk könyvei közül egyértelműen A szabadság útjai a favorit, melyből Kate Winslet és Leo Caprio főszereplésével film is készült. A regény borzongató, mint a legnagyobbak, néhol hamisan reményt keltő az izgalom fenntartása miatt, majd tragikus végkifejletű, amilyennek lenni kell – mindeközben metszően hideg, mert ez a szerző védjegye. Története szerint két fiatal a szokásos úton-módon összekerül, és ún. szerelmi házasságot köt. Közös életüket közösen vallott álmok kötik össze. Mint a mesében. Aztán fokozatosan a saját álmaik ellenük fordulnak… Ez megint csak, ahogy a Feleségem története, a távolság regénye. Csók és könny.
Kati, szerkesztő – olvasoterem.com
Mindannyiunk könyvespolcán sorakozik néhány szerelmes regény, amit jó esetben olvastunk is. Mert nincs jobb dolog, mint leemelni arról a polcról, egy talán még szüleink által beszerzett, kicsit már megsárgult, recsegő lapú, ódon illatú kötetet és elmerülni egy szerelmi történet kuszaságában. Molnár Ferenc A zenélő angyala is lehetőséget ad a belemélyülésre, mely három fiatal szerelmi történetét, egymáshoz fűződő viszonyát mutatja be. Egy bankár lánya, aki viszonzatlanul szerelmes, ráadásul egy rangján aluli fiúba. Egy fiú, aki viszonzást talál egy szép ápolónő személyében. Mire képes a féltékenység, mit teszünk meg a szerelem beteljesüléséért, vagy annak megakadályozásáért? Molnár Ferenc kitűnő lélekábrázolással megírt könyvét, tovább színesíti a velencei helyszínek apró részletekig történő kidolgozottsága, melynek hatására, mi is a város szűk utcácskáiban sétálhatunk főhőseinkkel. S bár a könyvet nemrég kaptam ajándékba, nincsenek megsárgult lapjai, vagy ódon illata (a friss nyomda illata sem megvetendő) bizonyára helyet kap azon a bizonyos polcon.