Jamie Reidy története egy igazi sikersztori. Ezt a sikersztorit megosztja az olvasótáborral is, de közben a könyv érezhetően több célcsoportnak is szól. Talán nem tudatos az, ahogyan különböző típusú embereknek ír, de ettől még élvezetesebb a regény. Ez nem az a fajta sikersztori, amit azért tálalnak, hogy okulj belőle, és te is azt a mintát kövesd, hogy pénzért megvegyél egy sablont, hogy tanfolyamokra járj vagy hogy előfizess egy felkészítőre. Ez sokkal inkább egy sikerre született, talpraesett ember őszinte vallomása.
Reidy 1970-ben született, az iskolában nem emelkedett ki különösebben a többiek közül, egyetemi diplomáját a South Bendi Notre Dame-on szerezte, majd az Amerikai Hadseregben tisztként kezdett szolgálni. 1994-ben, hála a haderő-leépítésnek, még a kötelező négyévnyi aktív szolgálat előtt leszerelt, és otthagyta a Zama-támaszpontot Japánban. A család, de leginkább az apja megdöbbenésére hazatért az Államokba. Nem tudta megmondani, hogy mit akar kezdeni az életével. Gondolom, a legtöbb sikersztori így kezdődik. Eddig minden stimmel Jamie esetében is.
Jamie egy ideig még a szüleivel lakott, ám hamarosan telefonhívást kapott az Orion Toborzóirodától, ahová még azelőtt elküldte szakmai életrajzát, hogy elhagyta volna Japánt. Egy jól fizető állást ajánlottak az ország egyik legnagyobb gyógyszergyártó cégénél, a Pfizernél. Gyógyszerügynökként a Pfizer termékeit kellett értékesítse, évi 40 ezer amerikai dollár + juttatásokért. Jamie elvállalta, de leginkább az érdekelte, hogy Chicago közelében kapjon munkát, mivel ott élt a barátnője. És innen… egyre csak feljebb ívelt a karrierje, olvashatnánk egy szokványos sikersztoriban. De nem Jamie Reidy esetében. Az ő karrierje nem ívelt, nem szárnyalt. Ő másképp lett sikeres.
Mint már említettem, a könyv több embertípusnak szól, vagy – ha úgy tetszik – több szemszögből közelíti meg Jamie Reidy történetét. Az egészet egyes szám első személyben meséli el a szerző. Az első fázisban az értékesítési ügynökök kapnak hasznos tanácsokkal, gyakorlatba is átültethető praktikákkal teletűzdelt felvilágosítást. Ezt nem úgy kell elképzelni, mint egy üzleti kézikönyvet. Jamie valójában azt meséli el, hogyan zajlott az interjúztatása, miként készítették fel ismerősök már előre a sablonkérdésekre, hogyan vette az első akadályokat, majd miként zajlott a több hetes felkészítő, ahol
megtanították az értékesítés legügyesebb fogásaira: a termék ismertetése, az előny hangsúlyozása, a kifogások kezelése, a zárás, stb. Nagyon olvasmányos az egész, teletűzdelve poénokkal és anekdotákkal. Egy barátom előttem elolvasta már a könyvet, és azt mondta: ezt minden értékesítőnek olvasnia kellene. Igen ám, de a következő fázisban olyan őszinteséggel ír a munkakerülésről, aminek egyetlen értékesítési vezető sem örülne. A munkakerülő Jamie már az első hetekben rájött, hol tudja a munkaadóját átvágni. A Pfizernél megkövetelték, hogy reggel 8-tól délután 5-ig az ügynökök a terepen dolgozzanak. Ez gyakorlatilag minimum 40 óra hetente. Mivel annyi gyógyszert heti 15-20 órás munkábal is értékesíteni tudott, ami szükséges volt a közepes mutatókhoz, az évi 40 ezer dolláros alapfizetéshez és ahhoz, hogy ne rúgják ki, így Jamie 10-kor kelt, délre ment ebédelni a kollégákkal, majd legtöbbször utána már nem dolgozott semmit, és a hétvégét már csütörtökön vagy pénteken elkezdte. 
A cégnél persze igyekeztek ellenőrizni alkalmazottaik munkaprogramját: üzenetet hagytak a hangpostájára, leellenőrizték, hogy mikor hallgatta vissza, üzetenetek vártak az egyes üzletkötések után, számlákat, parkolójegyeket vártak, ami azt igazolta, hogy a nap adott szakában éppen hol hajtott fel az autópályára, hol tankolt vagy hol ebédelt az egyik orvossal. Itt jön az a rész, amit minden cégvezető cenzúrázna a könyvből, ha Jamie Reidy sikertörténetét kötelező tananyagnak írnák elő. Reidy legalább akkora energiát fektetett a Pfizer átverésére a saját laza programja javára, ami elegendő lett volna megduplázni az eladásait. Reidy eladásai viszont egyre csak középszerűek maradtak, előléptetésről nem lehetett szól. Mindez akkor változott meg, amikor egy új gyógyszer, a Viagra bevezetése előtt elhúzták a mézes madzagot az orra előtt. Ígéretet kapott, hogy előléptetik, ha képes az eladásait megnövelni. A könyv utolsó harmada ennek a folyamatnak a történetével foglalkozik, miközben számos, a Viagra körüli hisztériával kapcsolatos bennfentes anektodával ajándékozza meg az olvasót, de őszintén beszél a gyógyszeriparral való szakításáról, a könyv megírásáról és a film készítéséről is.
A könyvből 2010-ben Edward Zwick rendezésében, Jake Gyllenhaal és Anne Hathaway főszereplésével készült film. A könyv és film közötti párhuzamkról és/vagy ellentétekről hamarosan mi is írunk majd a Hollywood rovatban. Én a magam részéről ragaszkodtam hozzá, hogy előbb a könyvet olvashassam, aztán jöhet a film is. A kötetet egyébként Magyarországon az Athenaeum Kiadó gondozásában adták ki, és külön dícséretet érdemel a szerkesztő, amiért a rengeteg, az európaiak számára amúgy is nehezen követhető és érthető utalásokat sűrűn ellátta magyarázatokkal.