Gárdonyi Géza: Ida regénye

Írta : Gárdonyi Géza
Eredeti cím : Ida regénye
Eredeti kiadás : 1924
Magyar cím : Ida regénye
Kiadó : Lazi Könyvkiadó
Recenzált kiadás éve : 2009
Terjedelme (oldalszám) : 326
100
Vidd hírét!
  •  
  •  
  •  

Különös dolog a szerelem, hiszen emberenként, kapcsolatonként változó. A mindent felperzselő szenvedélytől egészen a csendes nyugalmat jelentő szeretetig létezhet, s mégis egyik sem kevesebb a másiknál. Sok fajta szerelem létezik, mégis egy dolog közös mindegyikben: mindenkinek szüksége van rá. Ez az érzés ad színt a világnak.


Gárdonyi a regény első oldalán úgy mutatja be, mint ami láthatatlan kézként vezeti végig az embereket az Élet mindenhol csapdákat rejtő sötétjében. Úgy tűnik, mintha egész életünkben csak erre a jóságos, oltalmazó kézre várnánk: elképzeljük magunkban, ahogy rátalálunk, vagy milyen lesz, mikor először megdobban a szívünk… De a történetünk sokszor nem úgy kezdődik, ahogy szeretnénk:  legtöbbször a legváratlanabb, leglehetetlenebb helyzetekben bukkan fel annak a bizonyos, várva várt érzésnek a csírája, s aztán már csak rajtunk múlik, hogy engedjük-e kiteljesedni.

Az Ida regénye egy szokatlan helyzetből kiinduló szerelmi történetet mesél el. Annak ellenére, hogy 1924-ben jelent meg először nyomtatásban, mégis úgy vélem, hogy a klasszikusokra vagy kizárólag Gárdonyira fanyalgókat is képes magával ragadni könnyed stílusával, bájával és humorával, szívmelengető történetével.

Ó Ida és Balogh Csaba ismertségének a kezdete kissé rendhagyónak mondható, hiszen nem  személyes találkozásnak köszönhetően adták házasságra a fejüket. Ida édesapja, Ó Péter borkereskedő – lánya tudta nélkül – hirdetést adott fel az egyik újságban, miszerint szívesen férjhez adná lányát egy tisztességes úriemberhez. Csaba, akinek családi birtoka kártyázós sógora miatt már az elárverezés küszöbén áll, kapva kap az alkalmon, ugyanis az ismeretlen lánynak hatalmas összegű hozománya van. Bár őszintén aggódik, hogy ezzel vajon milyen asszonyt vesz a nyakába… Ida sincs elbűvölve ettől az ötlettől, mert ki tudja milyen kártyás, iszákos, erőszakos férfi kereshet hirdetés alapján feleséget magának. Ám végül, mindketten jobb híján belemennek az “üzletbe” – hiszen ez a házasság számukra nem több ennél. Szigorú feltételeket határoznak meg egybekelésük előtt: többek közt, hogy mások előtt boldog szerelmespárként mutatkozzanak, de ha kettesben vannak ugyanolyan idegenek legyenek egymásnak, mint azelőtt. De vajon tényleg képes két nagyszerű és érzékeny ember kimérten, távolságtartóan viselkedni a másikkal egy év együttélés során?

Ida, Csaba minden félelmének ellenére egyáltalán nem csúnya, megvan mindkét lába, sőt a kezei is, nem vak, butának sem nevezhető, és a becsületén egyszer sem esett semmiféle folt. Sőt, a tökéletes feleség minden kritériumának megfelel: nem csupán gyönyörű és eszes, hanem mindennek a tetejébe gondoskodó, figyelmes asszony, aki nem szórja a pénzt a vakvilágba – a klastromban töltött évei során sok mindent beleneveltek, amik végül különbbé tették minden más városi, jómódú hölgytől. Ida csupán édesapja életvitele miatt egyezik bele a kényszerházasságba – hiszen az nem veti meg a vad, éjszakai mulatozásokat s a fehérnépet sem. Ó Péter sem akarja lányát ilyen környezetben tudni: úgy véli, sokkal jobb sorsra érdemes egy tisztességes férj mellett. Ida egyetlen hiábája talán az, hogy a klastromi évei alatt nem tanult meg beilleszkedni a világi társaságba, és a szerelmet is csak a regények lapjairól ismeri. Ezért alakulnak ki olykor a félreértések, s ezért is nehéz számára felismerni, hogy mikor jön el az a pillanat, amikor a másik előtt ki kell nyitnia szíve ajtaját.

[adrotate banner=”74″]

Csabáról ugyanakkor nem mondható el a világi társaság hiánya, hiszen a legvilágibb világiakból szerzett barátokat – művészekből. Ő maga is közéjük tartozik, bár hozzátenném, hogy nem a bohém fajtából való. Megfontolt fiatalember ő, aki két lábbal áll a földön, s aki bármit megtenne húgáért, még azt is, hogy elvegyen egy ismeretlen leányt a hozományáért, hogy kihúzza a hitelezők szorításából. De Csaba, Ida felszíni hidegségével szemben, igazi lángoló lélek, aki rajong a húgáért, a művészetért, a barátaiért, s lassan Idáért is. Ahogy egyre telik a feleségével együtt töltött idő, sokszor nehezére esik idegenként tekintenie rá – ő az, aki nyíltan próbál közeledni, de aztán mindig visszatáncol Ida olykor látszólagos elutasításai miatt.

Gárdonyi Géza hihetetlen érzékenységgel festette meg Ida és Csaba kapcsolatának változásait: az idegenkedésen, s megvetésen keresztül a kölcsönösen kialakuló rokonszenven át a  meg-meggyulladó szikrákig, illetve a  két fiatal lelkének legapróbb rezdüléseit s a sokszor nyugodtnak tűnő felszín alatt orkánként tomboló érzelmeit. Fokozatosan tárja elénk e két idegen, ám mégis kezdettől összetartozó lélek egymásra találását, amit talán a regény szerkezete érzékeltet a legjobban: az első két rész külön mutatja be őket – mesél eddigi életükről, személyiségükről, s arról, hogy milyen aggodalmakkal vágnak bele a kényszerházasságba. Majd a harmadik résztől kezdve egybefonódik ez a két sors: nem csak az életükön, hanem a regény lapjain is osztozkodniuk kell. Ez a rész már kettejüké, s az Olvasó ezután várva várja azt az alkalmat, amikor érzéseiket végre mindketten felismerik, és ezzel teljessé válik az egymásra találás.

Könnyed romantikus regény, amely nincs híján se a komikumnak, se a lélekábrázolás mélységeinek. Gárdonyi hihetetlen jó egyensúlyt teremtett a dolgok között, s pont ettől válik igazán élvezhetővé, szerethetővé ez a történet, amely méltó párja a brit Jane Austen Büszkeség és balítélet című világsikerű regényének.

Fülöp Anna recenziója


Vidd hírét!
  •  
  •  
  •