Patrick Süskind: A galamb

Írta : Patrick Süskind
Eredeti cím : Die Taube
Eredeti kiadás : 1987
Magyar cím : A galamb
Fordította : Révai Gábor
Kiadó : Partvonal Könyvkiadó
Recenzált kiadás éve : 2010
Terjedelme (oldalszám) : 116
100
Vidd hírét!
 
 

Ki se kellett nyitnom a könyvet, éreztem, hogy egy nagyon súlyos, megrázó dologról olvashatok. A könyv borítója már-már gyászjelentői nyomasztóságában nagy hatást gyakorol. Olvasva a kisregényt, nem csalódunk. Ránk telepedik ólomként a félelem, belénk mar vasfogakkal. Pofon csap a könyv szinte minden sora. Feltevődik a kérdés, különbözik a mi életünk Jonathan Noelétől? Aki azt hitte -a nehéz, kegyetlen gyereksors után-, hogy nyugalmas, monoton, kiszámítható életét nem zavarhatja már semmi. Kialakította, rutinszerűvé tette élete minden napját.  Percre pontosan tudta, hogy mit mikor fog csinálni egy nap, és ebben a folyamatban semmi zavart nem szeretett. Tudta, hogy a bérház közös vécéjére, mikor mehet, anélkül, hogy összetalálkozna valamelyik lakóval. Tudta, hogy főnöke pontban mikor érkezik a bank bejáratához (ahol őrként dolgozott) hogy ajtót nyithasson neki. Szerény, szűk kis szobájában rendkívül jól érezte magát, nem vágyott semmi többre. De az elfojtott sérelmek, fel nem dolgozott traumák ott munkálnak és előbb utóbb utat törnek maguknak, mondjuk egy galamb képében. A galamb, ami általában a békét jelenti, amire mosolyogva nézünk, aminek előszeretettel dobunk morzsát a téren, amiről a turbékolás jut eszünkbe, most úgy csap le a főhősre egyszeribe, mint egy kiéhezett farkas áldozatára.

Megbénítja üres, barnás, rideg, vészjósló szemével, az ajtójában állva egyik reggel, óriási szorongást keltve Noelbe. A szokványosnak induló nap, drámai fordulatot vesz a főhős számára, aki gyötrelmek árán jut csak el a munkahelyéig.  A lelki egyensúlyából a galamb által kibillentett férfi rettegni kezd, hogy az élete megváltozik. Hogy minden, amit eddig felépített magának, egy pillanat alatt tönkre megy, és úgy végzi, mint az utcán dolgát végző, kiszolgáltatott koldus. És ahogy mondani szokás, a baj nem jár egyedül, ami csak még jobban megrémíti. Ott felejt egy tejeszacskót a padon (amire pedig mindig kényesen ügyel), kiszakad (alig észrevehetően) a munka nadrágja, ami hatalmas szégyennel tölti el, és megvarratni sem tudja idejében, elfelejti, hogy mikor érkezik a főnök, támaszkodnia kell őrség közben. A banálisnak tűnő eseményeket, folyamatos kudarcként éli meg, amik szinte megsemmisítik lelkileg.

A Jonathan Noel által érzett hihetetlen mértékű szorongás átragad ránk. Néhol szánalmat érzünk iránta és mosolygunk rajta, néhol együtt érzünk vele, figyelmünk nem lankad és a történet végkimenetelére minden idegszálunkkal összpontosítunk. Az egyszerű, de mellbevágó történet, megrázóan tárja elénk egy emberi lélek gyötrelmeit, amelyeket néhol sajátunknak érzünk. Patrick Süskind lélekábrázolása egészen egyedi és megdöbbentő. Rájövünk, hogy kicsit gyermeki szívvel is élhetjük az életünket, és nem érdemes elnyomni félelmeinket és gondjainkat, mert azok, úgy is felszínre kerülnek, akár egy csekélység következtében is.

A Parfüm és a Sommer úr története után most már a Galambot is olvashatjuk magyarul a Partvonal Kiadó jóvoltából.


Vidd hírét!