Arthur Koestler – A kalandos életű zseni

Vidd hírét!
  •  
  •  
  •  

Budapesten született 1905. szeptember 5-én Kösztler Henrik gyáros, feltaláló, és Kösztler Adéle gyermekeként. Zsidó családban nőtt fel, vallásos nevelésben nem részesült. Tizenhét éves koráig Magyarországon élt, majd 1922-ben Bécsbe költözött, ahol beiratkozott az egyetemre, ahol elektrotechnikát és pszichológiát tanult. Egyetemi évei alatt ismerkedett meg a cionista mozgalommal, majd elhagyta Bécset, diplomát nem szerzett. 1926-ban Palesztinába költözik, ahol egy zsidó telepen dolgozik, majd német újságoknak tudósít Jeruzsálemből. 1929-30-ban, Párizsban és Berlinben a Vossiche Zeitung tudományos szerkesztőjeként dolgozik. 1931-ben belépett a Német Kommunista Pártba, amit Koestler, születése után a legfontosabb dolognak tartott életében. Az 1932-1933 közötti időszakot a Szovjetunióban töltötte, majd az 1938-ban zajló politikai perek hatására kiábrándult a megvalósult kommunizmusból és a moszkvai vezetésből, és kilépett a pártból. Hitler 1933-as hatalomra jutását követően újra független tudósítóként dolgozik. Életének ezt a szakaszát életrajzi köteteiben dolgozta fel: Nyílvessző a végtelenbe (1952), Láthatatlan írás (1954).


1936-ban francia lapok megbízásából Spanyolországba utazik, hogy a polgárháborúról tudósítson. 1937-ben a francoista erők Malagában letartóztatták, és halálra ítélték. Három hónapos sevillai raboskodás után a Nemzetközi Vöröskereszt egy túszcsere folytán kiszabadította. Megrázó élményeit a Párbeszéd a halállal: Spanyol testamentum című könyvében írta meg (1940). A második világháború kirobbanása után a francia hatóságok letartóztatták, gyanús külföldiként Le Vernet-be importálták. 1940-ben, a Francia Idegenlégióban szolgált, majd Marseilles-ből Portugálián keresztül Angliába szökött, ahol a hatóságok Pentonville börtönébe zárták. Az ellene folyó vizsgálati fogság tapasztalatait írta meg első angol nyelvű regényében, címe: A Föld söpredéke. 1940-ben jelent meg az első nemzetközi sikert és elismertséget hozó, legismertebb regénye, a Sötétség délben, amely a sztálini diktatúra jellegéről rántja le a leplet, egy öreg idealista bolsevik, Rubasov sorsán keresztül. A mű a 20. század egyik legjelentősebb politikai regénye. Állítólag nagy szerepet játszott abban, hogy a világháború utáni Franciaország nem lett kommunista. 1941-42-ben a Brit Utász Hadtestben szolgált, majd a BBC munkatársaként dolgozott. Rá egy évre megjelent harmadik angol nyelvű regénye, az Érkezés és indulás. Az 1945-ben megjelent A jógi és a komisszár című kommunizmus kritikájában a kortárs politikai környezetet és a kommunizmus természetét rajzolja meg, majd brit állampolgárságot kapott és Észak-Walesben telepedett le. Három év után az Egyesült Államokba költözött.

Mint éjjeli tolvaj: egy kísérlet krónikája című munkája Izraelbe vetett hitéről, a zsidó államról szól. A könyv megírása során felhasználta fiatalkori közvetlen tapasztalatait a cionizmusról. A műben a szerző védelmébe veszi az erőszakot, mint egy eszközt a cionista ügy érdekében. Vélhetően azt kívánta ezzel mondani, hogy vannak bizonyos helyzetek, amikor nemes célok elérése érdekében jogos az erőszak alkalmazása. A hatvanas évek elejétől figyelmét egyre inkább a távolkeleti filozófia, a parapszichológia és a természetfeletti tanulmányozásának szenteli. Hitt abban, hogy a keleti kultúrák spirituális ereje a nyugati társadalmak hasznára válhat, azonban csalódnia kellett. Erről az 1960-ban megjelent, a Lótusz és a robot című munkájában beszél. Részt vett Timothy Leary korai drogkísérleteiben is a Harvardon, élénken érdeklődött a hallucinogén szerek iránt, évekkel később Aldous Huxley írásával, az Érzékelés kapuival vitába is szállt. Egy írásában amellett érvelt, hogy a drogok nem nyitnak ajtót egy másik világba, egyszerűen csak átverik az idegrendszert.

A hetvenes években a Brit Birodalmi Rend parancsnokává nevezték ki. Megalapította a Koestler Alapítványt, melynek célja a parapszichológiai kutatások támogatása. Ezt követően már csak tudományos műveket írt. Az egybeesés útjai (1972) című könyvében kísérletet tett arra, hogy a kvantumfizika törvényei alapján, érzéki észleleten kívül eső eseményt hozzon létre. Ezekben az években jelentek meg legismertebb tudományos művei, mint pl. A vak véletlen gyökerei vagy a Változás kihívása. Több nyelven folyékonyan írt és beszélt, cikkeit német, héber, francia és angol nyelven írta, ő alkotta meg az első héber nyelvű keresztrejtvényeket is. Akcentussal beszélte az angolt és nagy rajongója volt a magyar konyhának. 1956-ban, vérmérsékletére jellemzően nemcsak írásaiban emelte fel a hangját Magyarország szabadságáért, és mentett magyar újságíró kollégákat, de elkeseredésében vagy harminc téglát hajított be a londoni magyar követség ablakán. Egy másik anekdota szerint, friss angol állampolgárként előkelő helyett kapott az angol szektorban az évszázad mérkőzésén, ő mégis önkéntelenül felpattant, amikor a magyar aranycsapat bevette az angolok hálóját.

Élete utolsó szakaszában az érzéken túli észlelést tanulmányozta, saját elmondása szerint többször tapasztalt természetfölötti eseményeket, bár nem tartotta magát médiumnak. Végrendeletében minden vagyonát az Edinburgh-i Egyetem parapszichológia kara megalapításának anyagi fedezetéül ajánlotta fel. Idős korában Parkinson kórban és részleges leukémiában szenvedett, egész életében az eutanázia aktív támogatója volt. 1983. március 3-án, 78 éves korában feleségével, Cynthiaval együtt öngyilkosságot követett el, mindketten halálos adag gyógyszert vettek be. Az 55 éves, teljesen egészséges asszony búcsúlevelében a következőket írta: „Nem tudok Arthur nélkül élni, bizonyos belső erőforrások ellenére.” A házaspárra lakásuk nappalijában találtak rá, az író a fotelben ült, kezében egy pohár whiskyvel, felesége a díványon feküdt. Az asztalon két pohár bor és egy üveg méz, amivel a gyógyszer ízét vették el.

Forrás:

www.koestler.hu
www.index.hu


Vidd hírét!
  •  
  •  
  •