Gomorrah – Saviano könyve vásznon

Vidd hírét!
  •  
  •  

Úgy tűnik, mindenki másnak bejött a Roberto Saviano könyve alapján készített film, csak nekem nem. (Az imdb-n 7/10-es, a rottentomatoes-on 91%-os a film, de a hazai kritika is jól fogadta.) Én éppen azt kifogásoltam benne, amitől másnak jó ez a film. Nem vagyok filmkritikus, és biztosan mérvadóbb azok véleménye, akik filmes portálokon és –blogokon ezt az alkotást méltatták, nekem viszont volt szerencsém előtte olvasni Saviano könyvét is, és azt kell mondanom, hogy adaptációként nem állja meg a helyét.


A filmnek túl sok a szereplője, ezek történetei nem kapcsolódnak egymáshoz, ha csak ott nem, hogy mindegyik összefonódik a szervezett bűnözéssel. A nápolyi maffia, a Camorra ereje éppen struktúrájában rejlik: a szicíliai Cosa Nostrával ellentétben itt vízszintes a hierarchikus rend, nincs egy nagy keresztapa, nincs a Kupola; itt számtalan család uralkodik a területek felett, és a klánok felosztják egymás között a tortát. Ebből kifolyólag szinte állandó a klánok közötti háború, és szinte teljesen átláthatatlan a rendszer. Úgy vélem, hogy a sok különálló történettel ezt szerették volna ábrázolni – aki viszont nem olvasta a könyvet, nem tudhatta.

A filmben hiába keresel főszereplőt: az nincs. Talán a két fiatal történetével foglalkozik a legtöbbet a film, így az a szál marad meg a leginkább. Ők viszont nem tartoznak egyetlen klánhoz sem. Két idióta tiniről van szó, akik nagy fiúknak érzik magukat Nápoly nyomornegyedében, falra hányt borsó minden figyelmeztetés, és csupán délutáni szórakozásként újjat húznak az egyik klánnal. Ellopják a fegyvereiket, feltűnően és meggondolatlanul viselkednek, belelépnek a legelső csapdába… A két fiatal srác történetét a könyvből ragadták ki a film készítői. Saviano a Gomorrában azt üzeni a két fiatal esetével, hogy a Camorra szorításának nem lehet ellenállni, s hogy mindenkit bedarálnak, így vagy úgy. A filmből viszont nem ez jött le számomra.

[youtube width=”640″ height=”390″]http://www.youtube.com/watch?v=6_u21bXuiO8[/youtube]

Egy másik emlékezetes szál a filmben a „pénzkézbesítő”. Havi rendszereséggel megjelenik a célszemélyek ajtajában, átad egy borítékot, az ajtót nyitó pedig általában elégedetlenkedik az összeg miatt. Kiszállni nem lehet, a megbízói rögtön elhallgattatnák, ahogy előbb-utóbb a hangoskodó-elégedetlenkedőket is elhallgattatják. Ez az állandó bizonytalanság lassan felőrli az idegeit, még a saját árnyékától is megijed, az örvény pedig őt is könyörtelenül magába szippantja. De milyen pénzt kézbesít minden hónapban? Kitől hozza a pénzt? Kiknek adja át? És miért? A könyv választ ad a kérdésekre, a film nem.

A filmben nem látsz egy rendőrt sem (na mégis, egy helyen statiszta-szerepet kapnak egy helyszínelésnél), és ettől az az érzése támad a nézőnek érzésem támadt, mintha Nápolyban nem is létezne a rendőrség intézménye, mintha senki semmit nem tenne a Camorra ellen, és az emberek magukra volnának utalva. Ez sem igaz. A rendőrség ott van, de a Camorra már a fejük fölé nőtt, már a törvényhozást is behálózták. Ez viszont a filmből nem volt számomra érzékelhető.

Roberto Saviano sorra vette a Camorra jövedelmező üzleteit: a textilipart, a fegyverkereskedelmet, a szemétbizniszt, a kábítószert. Dokumentumregényt írt, Matteo Garrone rendező viszont nem dokumentumfilmet forgatott, ez játékfilm (akart lenni). Megérintette a könyv őszintesége, és arra tett kísérletet, hogy ugyanazt visszaadja a vásznon is. Ő is bemutatja a Camorra textilipari szerepét, a fegyverkereskedőket, a szeméttel üzletetlőket, de a történetek szétesnek, nincs semmi közös bennük. Játékfilmként talán jobb lett volna egy nagy ívű történetre koncentrálni, ahol az egyes szereplők valamely ponton kapcsolódnak a központi szálhoz, amelynek van felvezetője, csúcspontja és végkifejlete. Lehet, hogy ettől kicsit mesterkéltnek tűnt volna, de azokkal is megértette volna a mondanivalóját, akik egyébként nem olvasták a könyvet.

A filmben a nápolyi nyelvet használják, ez éppen csak hasonlít az olaszra. Fórumokon olvastam már olyant is, hogy olaszok felirattal voltak kénytelenek megnézni a mozit, mert nem értették a szereplők beszédét. A nápolyi nyelv 1998 óta önálló regionális nyelv, Nápolyban és környékén több mint 7 millióan beszélik.


Vidd hírét!
  •  
  •