Frank Rosst az arkansasi Fort Smithben lelövi egy aljas gyilkos, elveszi a lovát és százötven dollárját. Az elkövető egy Tom Chaney nevezetű gyáva, tekergő alak, aki Texasból érkezett Yell megyébe pár hónappal korábban, és Frank Ross az Arkansas folyó déli partján levő birtokán még munkát és födelet adott a feje fölé. Egy átkártyázott estét követően Chaney azonban részegen gazdája ellen fordul, és lelövi, elviszi a pénzét és a lovát. Fort Smithbe a halottat azonosítani Frank tizennégy esztendős lánya, Mattie Ross érkezik meg, gondoskodik apja holttestének hazaszállításáról, de ő marad, hogy a papa gyilkosát kézre kerítse.
A környék legjobb rendőrbíróját, a félszemű Rooster Cogburnt béreli fel, hogy az apja gyilkosának nyomába induljon. Mattie semmit nem bíz a véletlenre. A rendőrbírónak busás pénzjutalmat ígér, és előleget is fizet, de kiköti, hogy ő is feltétlenül Corgburnnel tart. Rooster Cogburn előbb hallani sem akar arról, hogy a kislányt is magával vigye az Indiánvidékre, de aztán belátja, hogy más lehetősége nem nagyon van. Csatlakozik hozzájuk egy őrmester is a texasi rangerek csapatából; LeBoeuf szintén gyilkosságért keresi Tom Chaney-t: ő egy wacói szenátor meggyilkolása miatt akarja élve vagy halva kézre keríteni a banditát. Hárman indulnak útnak az Indiánvidékre, ahol a hírek szerint Tom Chaney csatlakozott a többszörös gyilkosságért és vonatrablásért is körözött Mázlis Ned Pepperhez és bandájához. A kis Mattie szó nélkül tűri az egész napos útat a ló hátán és a hideget, nem fél a könyörtelen banditáktól sem, de azzal a veszéllyel ő sem számolt, amivel a végén kell majd szembenézzen.
A félszemű elsősorban egy nagyszerű, igazi western. A történetet, Tom Chaney üldözését Mattie Ross meséli el az olvasónak egyes szám első személyben, a regény azonban nem csak a Tom Chaney utáni hajszáról szól; Charles Portis hiteles képet fest a 19. századi Amerikáról, a Vadnyugaton és az Indiánvidéken uralkodó viszonyokról, a törvény erejéről, a hétköznapi életről, bátorságról, tisztességről és becsületről. Némiképp semleges marad azzal, hogy az egészet egy tizennégy éves kislány szemén keresztül tárja elénk, és ettől a hősök valóban hősök lesznek. Ugyanakkor egy már „felnőtt kislányt” helyez a középpontba, aki felismeri már az élet kisebb-nagyobb buktatóit, talpraesett, ha üzletről, szerződésekről, alkudozásról vagy ügyintézésről van szó, a legtöbb helyzetben felnőttként, megfontoltan viselkedik, képes sajátmagáról gondoskodni és felelősséggel viseltetik mások iránt. A bátorsága rendkívüli, szinte hihetetlen, de Portis már az első mondattal jelzi, hogy a történet egy olyan korban játszódik, amikor ez még nem tűnt annyira rendkívülinek: „Az emberek manapság már nemigen tudják elképzelni, hogy egy tizennégy éves leány télvíz idején csak úgy fölkerekedik, és nekiindul, hogy megbosszulja apja halálát, pedig akkortájt ez még nem tűnt olyan különösnek (…) .” Ez a gondolat aztán szinte láthatatlanul végigkíséri az egész regényt, és mindvégig érezzük, hogy akkortájt ez nem volt annyira rendkívüli.
Noha a történetet egy tizennégy éves leány szemével kísérjük végig, egy röpke pillantást így is kapunk a kor politikai színpadára. Portis finoman, csak éppen egy tizennégy éves szemével, de érzékelteti az akkori erőviszonyokat, a republikánusok és a demokraták közötti ellentéteket, ez utóbbiak fölényes jelenlétét Arkansas államban, a polgárháború utószelét, a törvénybírák és a rendőrbírók szerepét. Érzékelteti a vallás fontosságát is: Frank Ross temetésén a kis Mattie nem vehet részt, de nemtetszését fejezi ki a prédikátor kiválasztását illetően; más helyeken is kitér a misszionáriusok és vándorprédikátorok szerepére.
A félszemű egy könnyed, olvasható regény. Már az olvasása közben is megfogalmazódott bennem, így utólag pedig határozottan az a véleményem, hogy a könyv messze áll a ponyvától, nyelvezete inkább a szépirodalmihoz van közelebb. Néhány régies kifejezés (torokhűdés, gallonos kanna, a levél aláírása) és a párbeszédek stílusa hűen tükrözik a 
lovas rendőrbírók és vonatrabló banditák korát, de a hitelesség kedvéért Charles Portis néhány valós szereplőt is belesző a történetbe, így a végén egy pillanatra feltűnik Frank James (a hirhedt Jesse James testvére) és társa, Cole Younger is. Megér egy misét Cogburn bemutása is – bevallom, ezzel a módszerrel korábban nemigen találkoztam: a rendőrbírót egy bírósági vallomás pontos átirata révén vezeti be. Ez gyakorlatilag egy párbeszéd két ügyvéd, a rendőrbíró és a bíró között, de jól tükrözi Cogburn jellemét, temperamentumát és gondolkodásmódját.
A félszemű angolul 1968-ban jelent meg, világszerte több mint egymillió példányszámban adták el az elmúlt évtizedekben. 1969-ben John Wayne főszereplésével filmet is forgattak a regény alapján, az alkotást 1970-ben Oscar-díjjal jutalmazták. 2010-ben a Coen testvérek újra vászonra vitték a sztorit. A félszemű tíz jelölést kapott, de egyetlen kategóriában sem nyert. Magyarul korábban nem olvashattuk Mattie Ross történetét, a regény most a Cartaphilus Könyvkiadó gondozásában jelent meg.