Kosztolányi: a véges végtelen

Vidd hírét!
  •  
  •  
  •  


1885. március 29., virágvasárnap, Szabadka. Megszületik Kosztolányi Árpád matek-fizika szakos gimnáziumi tanár és a 18 éves Brenner Eulália kisfia, Kosztolányi Dezső. 10 éves koráig örökösen betegeskedett, sovány volt és sápadt s a haláltól rettegett. Alig tesz pár lépés, az első ismerős akivel találkozik, a halál rémképe. Rémképből rímkép lesz és későbbi pályafutása során visszatérő szimbóluma.

Szigorú apjától félt, így gyerekkori példaképe nagyapja, Kosztolányi Ágoston. Ő, a vidám és színes múltú öregúr tanítja meg olvasni unokáját 4 és fél éves korában, majd angolul is. A nagyapa meséin és történetein nő fel, hisz a szabadságharc idején Bem tábornok seregében szolgált, ott ahol Petőfi is, és Kossuthtal megjárta az emigrációt.

Tanulmányait Szabadkán kezdte meg, nagy szorgalommal. Erősen vonzódott az irodalomhoz, minden szabad idejét tudása bővítésére használta fel. Hatodikos korában Reviczky tiszteletére ünnepélyt rendezett, melynek alkalmából verses színdarabot írt. Az önképzőkör elnökévé választották, ahol összetűzésbe került egyik tanárával valamely verse kapcsán, kijelentvén: „A tanár úr ehhez nem ért, különben sem vagyok kíváncsi a véleményére.” Így kizárták a gimnáziumból és magántanulóként végezte el a nyolcadik osztályt. Jeles eredménnyel érettségizett. Unokatestvére és jó barátja volt Brenner József, azaz a későbbi Csáth Géza novellista.

1903-ban a budapesti egyetem bölcsészkarának magyar-német szakára iratkozott be. Négyesi László híres stílusgyakorlatai közben, itt ismerkedett és barátkozott össze Babitscsal, Juhász Gyulával és Zalai Bélával.  Eközben már a Bácskai Hírlap és a Szeged és Vidéke cikkírója. 1904-ben a bécsi egyetem hallgatójává válik, főleg filozófiai előadásokra járt, de egy év múlva vissza is tért Budapestre. Egyetemi tanulmányait nem fejezte be, viszont egyre több írása jelent meg különböző lapokban. 1906-től a Budapesti Napló versrovatának vezetőjeként Ady helyére lépett az újságnál; később a Nyugat munkatársa.

1907-ben megjelenik első verseskötete a Négy fal között, mely nagy sikert aratott. Talán csupán Ady kritikája méltatta rossz néven, melyre Kosztolányi az ún. nevezett Ady-revízióval válaszolt. Az igazi nagy elismerést végül az 1910-es A szegény kisgyermek panaszai hozta meg számára. Talán saját gyermekkorának világa is belevegyült az illúziókkal és szorongással teli műbe. Ugyan ebben az évben ismerte meg Harmos Ilonát, aki szintén próbálkozott az alkotással. 1913-ban feleségül vette és 1915-ben megszületett egyetlen fiuk Ádám, akit Kosztolányi mély rajongással övezett.

Kortársaival szembe előnyt jelentett számára többnyelvűsége, rengeteget fordított és tanulmányozta kora Európájának híres könyveit. Megszámlálhatatlanul sok remekmű került ki írógépéből, mind vers, mind próza. Írásaiban nem nagy eszméket és filozófiákat mutat be, nem jellemzője a messianizmus. Érzelmeket, villanásokat, illatokat és szagokat, de zenét, részegséget és halált vonultat fel, elsősorban hatást gyakorol, megborzongat. Mindemellett mély gondolatokat továbbít, legtöbbjüket érzékszerveinken át. Jártas volt a pszichológiában, ismerte Freud és Ferenczi Sándor tanításait. Műveiben gyakran a lélek rezdüléseivel, a cselekedetek miértjével és rejtve maradt indítékaival, fent és lent, élet és halál viszonyával foglalkozik. Prózai műveiben (Édes Anna, Pacsirta, Esti Kornél, stb.) kiválóan alkalmazza a lélekábrázolás fortélyait. Jellemzője a feszültség és a homály.

[youtube width=”350″ height=”269″]http://www.youtube.com/watch?v=pe7cuZKGzHQ[/youtube]

Az írásaiban sokszor felemlített halál jeleit 1933-ban fedezte fel, saját magának diagnosztizálva a rákot. Szájában egy kis vörös foltot talált, melyről később az orvosok is bebizonyították, hogy rákos daganat. Stockholmba járt rádiumbesugárzásra, kilenc műtéten esett át, hangját ideiglenesen elvesztette majd mesterségesen táplálták. Szenvedései olykor alábbhagytak, így 1935 nyarán ismerkedett meg utolsó nagy szerelmével, Radákovich Máriával, neki címezte Szeptemberi áhitat c. versét és válni akart feleségétől. Betegsége azonban megakadályozta ebben és 1936 novemberében meghalt.

Látjátok feleim, egyszerre meghalt és itt hagyott minket, de nem magunkra. Kell ő még, vijjogni, mint a vércse. Nem kérdezni szabad-e, nem szabad. A semmibe rikoltani szavad.  Mert megvan a kincs, amire vágyott, a kincs amiért porig égett. Itthon van itt e világban és otthon az égben.



Vidd hírét!
  •  
  •  
  •