Kevés alakja van a XX. századi magyar irodalom történetének, akit több legenda övezne Tersánszky Józsi Jenőnél. Festőnek indult, volt sikeres kabaréművész, gitárját pengető, pánsípot fújó „zenebohóc”, nagy becsvággyal dolgozott találmányain, saját elgondolású biciklifékén s folyami csónakján, közben pedig írt. S nem is akármit. Jó néhány műve, például a Viszontlátásra, drága… vagy a Kakuk Marci regénysorozat modern irodalmunk remeklései közé tartozik.
Címke: Nyugat
Kritika
|
100
Borgos Anna & Szilágyi Judit: Nőírók és írónők
Ez a könyv a Nyugatban legtöbbet publikáló tíz írónőt mutatja be, írói és női, alkotói és magánéleti oldalukról egyaránt megismerhetjük őket. Hiánypótló mű ez, hisz olyan asszonyokról van szó, kiknek művészete egyenértékű ismert és híres férfitársaikéval, és mégis elfelejtettük őket. Sokszor felmerülő kérdés, hogy miért csak férfiak az írók, költők? Nos, itt a válasz: nőírók/írónők is vannak szép számmal, csak nem ismerjük őket. Nem mindegy…
A nagyon-nagy író-asszony
131 éve született a legnagyobb magyar író-költő asszony, vagy ahogy Ady Endre nevezte: a nagyon-nagy író-asszony. Kaffka Margit már ifjúkorától verseket írt, és őt tartják a legkitűnőbb magyar költőnőnek – ám ennél is több az, amit a prózában alkotott. Már korai kisepikáiban is megjelentek a társadalom válságát boncolgató irányvonalak; legismertebb regényében, a Színek és években a női lélek ábrázolásával foglalkozik. A század elején visszatérő téma ez az írónőnél.
Portré
Kosztolányi: a véges végtelen
Hol volt, hol nem volt a világon egyszer, Kosztolányi Dezső. Nem élt belőle több és most sem él. Mindenki tudta és hirdette: ő volt. A homlokán feltündökölt a jegy, hogy milliók közt az egyetlenegy. Akárki megszülethet már, csak ő nem, hisz éppen 126 évvel ezelőtt, 1885-ben érkezett e földre a magyarság egyik legnagyobb költője. Nevét tán percenként kimondják egyszer legalább, okuljatok mindannyian e példán. Ilyen az ember. Egyedüli példány.