Charlotte Brontë: az érzékenység megformálója

Vidd hírét!
  •  
  •  
  •  

Egy hat gyermekes család, harmadik gyerekeként született Yorkshire-ben, 1816. április 21-én. Apja ír-anglikán pap. Anyja igen korán rákban halt meg, amikor Charlotte még csak öt éves volt. Maga után hagyta öt lányát és egy fiát, akikre nővére vigyázott. Először a két nővérét, majd őt és idősebb húgát, Emilyt is a Lancashire-i papi gyermekek számára fenntartott iskolába küldik. Az iskola szegényes és rideg környezete igen nagy hatással volt a lányok egészségi állapotára. Egy évre iskolába költözésük után a két nagyobbik lány tuberkulózisban hal meg.


Az otthon töltött idő alatt a testvérek igen színes fantáziával és kreativitással alkottak különbnél különb történeteket. Képzeletbeli birodalmakat álmodtak meg, melynek lakóit különféle szereppel ruházták fel, és akiknek történeteit rendszeresen le is jegyezték. Ezek a próbálkozások adták az alapot a három nővérnek a későbbi irodalmi munkájukhoz. Mind a három testvér ugyanis a későbbiek folyamán az írás megszállottja lett. Közösen írtak, és egymás munkáit mindig elolvasták és véleményezték. Olyan romantikusok műveit olvasták, mint Sir Walter Scott, William Wordsworth vagy Lord George Gordon Byron. Az irodalom azonban nem tudatos cél számunkra, inkább csak szenvedély.

Tanulmányait a Roe Head-i iskolában folytatja. Itt születik meg a Zöld törpe (1833) című műve. Későbbiekben volt tanár, nevelőnő különböző családoknál, majd Emilyvel Brüsszelbe utazott francia nyelvtanulás céljából. Magányosnak érzik magukat, a nyelv tanulása viszont remekül megy. További egy évet tölt még kint Charlotte, amikor már nem csak tanul, hanem tanít is.  Közben a család egyetlen fia, akinek tehetségéhez nagy reményeket fűztek, nem tudja megvalósítani céljait, belemerül az alkohol világába, amely csak olaj volt krónikus légcsőhurut betegségére, később ő is meghal.

Kis vártatva kiderül, hogy egyik lány sem állt meg a gyerekkori írogatásoknál, mindannyian rejtegetnek írásokat fiókjuk legmélyén. Közös kötetet állítanak össze, amelyet ki is adnak, de csak álnéven. A Currer, Ellis és Acton Bell neveket választva jelennek meg az irodalomban. Sikert nem nagyon hozott a könyv, de ettől függetlenül továbbra is írnak. Nemsokára már külön-külön próbálkoznak a londoni kiadóknál, egy-egy regénnyel. A két kisebbik lány regényeit hamarosan el is fogadják, azonban Charlotte Professzor-át minden kiadó visszautasítja. Ezután írja meg idegen környezetben – Manchesterben, ahová apját kíséri szemműtétre- következő regényét, a Jane Eyre-t. A regény alapjául a Lancashire-i iskolában szerzett tapasztalatok szolgálnak. Erről az iskoláról mintázta a regénybeli Lowoodot. Tulajdonképpen önéletrajzi jellegű mű. A hősnő lelki- és gondolati világa, érzései mind, mind Charlotte élményeiből fakadnak. Ez a fajta nyíltság újszerűnek hatott, az objektívebb módszerekkel dolgozó mesterek mellett. A regény 1847-ben megjelenik, két hónappal korábban, mint két húga előzetesen elfogadott regénye. Óriási siker övezi, ami elhomályosítja húgai írásait. Az álnevek körüli problémák is megoldódnak. Némi derű következik az életében, de ez csakhamar tovaszáll, ugyanis egymás után veszíti el testvéreit, bátyját és két húgát.

Közben kiadója sürgeti minél több regény megírására. Charlotte kicsit félszegen fog neki az írói pályának, úgy érzi nincs elég élménye amiből merítkezhetne. Nemsokára azért megszületik a Shirley, amelyben Emilynek állít emléket. Következő regénye a Villette, melyben a brüsszeli élményeiről ír.

1854-ben feleségül megy apja segédlelkészéhez, aki már hosszabb ideje rajongója volt. Kilenc hónap múlva, 1855. március 31-én, terhessége alatt, és Emma című regényének kényszerű félbehagyásával halt meg tüdőbajban, akárcsak mindenki a környezetében.


Vidd hírét!
  •  
  •  
  •