Egy szegény cipész gyerekeként született Odensében. Az apja olvasó ember volt, szerette volna a fiát művelt, értelmes emberré nevelni, de korán távozott az élők sorából. Apja halálakor a kis Andersen csak 11 éves volt; abbahagyta az iskolát, és az otthon beszerezhető színdarabokat olvasta. Kívülről megtanulta Shakespeare összes művét, majd fabábuival a maga készítette játék-színházban el is játszotta azokat. Tizenkét évesen már verseket írt, az otthon olvasott regényeket pedig olyan érdekesen mesélte a hallgatóságának, hogy sokszor körégyűltek a szomszédok, s hallgatták, mit mesél.
Tizennégy évesen gyalog ment Koppenhágáig, ott pedig felvételre jelentkezett a királyi színháznál. Előbb a színház balettkarában kapott helyet, majd az énekkórusban is. 
A fiatal tehetségre hamar felfigyelt a színház igazgatósága, és úgy gondolták, hogy az ifjú Andersennek érdemes rendszeresen tanulnia. Kollégiumba íratták, fizették a tandíját, ő pedig kitűnő eredményekkel hálálta meg mindezt. Kiemelkedő tanulmányi eredményeinek köszönhetően külföldi utakon vehetett részt, előbb Németországban, később Párizsban és Rómában jutott állami ösztöndíjhoz. Az évek során megtanult németül, franciául és olaszul is.
Mindeközben írói vénáját is kipróbálta: előbb drámákkal kísérletezett, ezekkel felkeltette a dán írók figyelmét. Néhány verse már egyetemi évei alatt megjelent, némelyik nagy sikert is aratott. Nyelvérzékének köszönhetően a későbbiekben sajátmaga fordította írásait németre, franciára, olaszra – ráadásul irodalmi színvonalon. Útirajzai nemzetközi sikereket hoztak a számára, regényeit Európa-szerte szívesen olvasták. 1835-ben aztán magával ragadta a meseírás.
Egy dán kiadó kérésére fogott hozzá a meseírásnak. A kiadó egy olyan füzetsorozatot indított, amelynek tartalma egyszerre szól a gyerekekhez és a felnőttekhez. Andersen költőies meséi bizonyultak a legalkalmasabbnak erre. 27 év alatt 156 mesét írt, ezek igazi világsikert hoztak a számára. Ő lett a világ leghíresebb dán írója, még a dán király is meghívta magához, koccintott vele, és a barátjának nevezte. A dán király példáját aztán más európai uralkodók, királyok és hercegek követték, együtt pezsgőztek az ünnepelt íróval, maguk mellé ültették a királyi hintóba. Hans Christian Andersen lett maga a rőt kiskacsa, aki szegény sorsból küzdötte fel magát odáig, hogy királyok és hercegek barátként tekintettek rá.
Andersen meséi világszerte több mint 150 nyelven jelentek meg, rajzfilmeket, mozifilmeket, balett- és színházi darabokat inspiráltak. A tiszteletére minden évben április 2-án tartják a Nemzetközi Gyermekkönyv Napot, 2010-től pedig egy új irodalmi díjjal tüntetik ki azokat, akik a gyermek- és ifjúsági irodalom terén maradandót, Andersen munkásságához hasonlót alkotnak. Az első díjazott 2010-ben J. K. Rowling, a Harry Potter-sorozat szerzője lett. A nagy meseíró emlékének világszerte több helyen is szobrot állítottak, így Andersennek szobra van New Yorkban, Solvangban (Kalifornia) és Pozsonyban is. Sanghajban 2006-ban nyitották meg egy Andersen mesefigurái által ihletett parkot, ahol Andersen mesevilágát idéző játékok találhatóak.
Forrás: Wikipédia és literatura.hu