Stephen King: Blaze

Írta : Stephen King (mint Richard Bachman)
Eredeti cím : Blaze
Eredeti kiadás : 2007
Magyar cím : Blaze
Fordította : Bihari György
Kiadó : Európa Könyvkiadó
Recenzált kiadás éve : 2009
Terjedelme (oldalszám) : 255
80
Vidd hírét!
  •  
  •  
  •  

Jóllehet a Blaze csak 2007-ben jelent meg, egy olyan Stephen King-regényről van szó, amely az író korai korszakában, még 1973-ban született, de évtizedeken keresztül az íróasztal fiókjában – azaz pontosabban egy kartondobozban – hevert, mivel a szerző nem tartotta kiadásra méltónak. A könyv tulajdonképpen King – Richard Bachman – álnéven született korai műveinek az utolsó darabja. A szerző – miután megírását követően pár évvel elővette, de továbbra is gyengének tartotta és újra a süllyesztőre ítélte – néhány évvel ezelőtt átdolgozta a regényt és úgy döntött, hogy kiadja.


Azt már egy korábbi cikkemben említettem, hogy régóta kedvelője vagyok Stephen King műveinek, most talán annyival egészíteném ki, hogy nem tartozom azok közé a rajongók közé, akik csak a nagysikerű regényei tükrében tudják megítélni őt, és minden ezektől való kilengést kemény kritikával illetnek vagy leszólnak. Az író magyarul megjelent műveinek jelentős részét olvastam – habár bevallom, vannak még mulasztásaim e téren –, és úgy tekintek erre az életműre, mint egy egészre, amely mindig képes újabb és újabb dolgokkal meglepni, mindeközben azt is elismerem, hogy vannak kiemelkedő és kevésbé sikerült darabjai egyaránt. De azt hiszem, ez korántsem természetellenes. Sokakkal ellentétben, én úgy látom, hogy nem feltétlenül az idő múlása az, ami egy-egy gyengébb regényt eredményez, hanem gyakorlatilag minden korszaknak megvoltak a kiemelkedő és kevésbé sikeres darabjai. Nem a Végítéletet, A ragyogást, a Tortúrát vagy az Azt – hogy csak néhányat említsek az író legsikeresebb regényei közül – keresem King újonnan megjelent könyveiben, hanem sokkal inkább magát Kinget, arra vagyok kíváncsi, hogy mennyire köszönnek vissza a tőle megszokott – és általam többségükben kedvelt – motívumok, hangulat és stílus, illetve milyen új oldalát képes felvillantani.

Ebben a szellemben vettem kézbe a Blaze-t is, és mivel ismét egy nem túl terjedelmes – Kingtől szokatlanul rövid –, mindössze 255 oldalas alkotásról van szó, kíváncsian vártam, mennyire tud kibontakozni a szerző. A Blaze-t maga King (is) krimiként határozza meg, én sokkal inkább egy krimi-elemekkel átszőtt lélektani drámának mondanám, amelyben a „bűnügyi szál” csak másodlagos szerepet kap.

A Blaze tulajdonképpen ifj. Clayton Blaidsell beceneve, akit gyerekkorában részeg apja súlyosan bántalmazott, minek következtében maradandó sérüléseket szenvedett: homlokán egy hatalmas horpadás éktelenkedik, szellemileg pedig kissé visszamaradott. Emellett egy kétméteresre nőtt óriás, akinek viszont hatalmas szíve van, és hűségesen ragaszkodik kevés barátja mindegyikéhez. Blaze előbb a Hutton House árvaházba, majd rövid időre javítóintézetbe kerül, később pedig pitiáner bűnözök társaságába keveredve vesz részt kisebb lopásokban, csalásokban, mígnem megismerkedik George Rackley-val. Innentől kezdve elválaszthatatlan társak lesznek, George az ész, aki Blaze segítségével hajtja végre a különböző kisebb-nagyobb bűnügyeket. A nagy dobás a milliomos III. Joseph Gerard gyerekének, a féléves Joenak az elrablása lenne, akiért fejenként egymillió dollár váltságdíjat kérnének.

Még mielőtt nekikezdhetnének, George egy kikötői kártyaparti utáni késelés következtében meghal. Blaze tehát egyedül vág neki a terv megvalósításának, vagyis hát nem teljesen egyedül: a fejében időről-időre hallja George hangját, aki különböző utasításokkal látja el, figyelmezteti a rá leselkedő veszélyekre. Blaze elrabolja a kis Joet, viszont hibát-hibára halmoz, és már George – vagyis a fejében megszólaló hang – segítsége is kevésnek tűnik a boldoguláshoz, ugyanis egyre jobban szorul a hurok körülötte. Ugyanakkor egyre inkább szívéhez nő a kisgyerek, és a cél már nem is annyira a váltságdíj megszerzése, Blaze egy olyan életre vágyik a kis Joeval, amiben neki nem lehetett része gyerekként.

A cselekmény főszála tehát a gyerekrablás és a rendőrségi hajsza, ennél mélyebb azonban az a mellékszál, amely Blaze nem éppen felhőtlen gyerekkorát meséli el, közelebb hozva a „nagyra nőtt gyerek” lelki- és gondolatvilágát. És szerintem ez, ami megragad a könyvben, a gyerekrablás cselekményszálát is ez öltözteti fel, ha mással nem is, de érzelemmel. Enélkül valóban csak egy krimi lenne, és legyünk őszinték, mindössze egy átlagos – vagy annál gyengébb – krimi. De King szerintem megtalálta azt az egyensúlyt a két szál között, ami révén összeáll egy kerek egésszé a történet, minden fölösleg és mellébeszélés nélkül, sőt helyenként talán túlságosan is lecsupaszított az egész. És tette ezt úgy, hogy mindvégig ott lebeg az általam csak Kingesnek nevezett hangulat a regény felett. Persze, könnyeket nem csalt a szemembe – ahogy azt a tőle már megszokott, közvetlen stílusú előszóban az író célként megfogalmazta –, és nem is lett kedvenc Stephen King könyvem a Blaze, de fanyalogni sincs okom, főként ha azt is szem előtt tartom, hogy az eredeti ötlet és a regény első változata egy 26 éves ifjú fejéből pattant ki. Nem bántam meg, hogy elolvastam.


Vidd hírét!
  •  
  •  
  •