110 éve született Németh László

Vidd hírét!
  •  
  •  
  •  

110 éve, 1901 április 18-án született Németh László Kossuth-díjas magyar író. Nagybányán jött a világra, de 1903-ban a család Szolnokra, 1904-ben pedig Budapestre költözött. Az édesapja a nagybányai Magyar Királyi Állami Főgimnázium tanára volt, az édesanyja tisztviselő család gyermeke volt. Németh László a gyerekeit ugyanabban a szellemben nevelte, mint amilyent ő kapott gyerekként. Hat lánya született, négy maradt életben: Magda pedagógus, Ágnes vegyészmérnök, Judit fizikus professzor, Csilla pedig orvos lett. Németh László is orvosnak tanult, pedig 1919-ben még a magyar-francia szakra iratkozott be bölcsészhallgatónak. 1920 tavaszán iratkozott át az orvoskarra, ahol fogorvosi diplomát szerzett.


1925 decemberében novellapályázatot nyert a Nyugat folyóiratban Horváthné meghal című paraszttörténetével. A következő évtől már több lapban jelentek meg cikkei és könyvismertetései. Ezzel párhuzamosan fogorvosi rendelőt is nyitott, de mellette különböző budapesti iskolákban iskolai orvosi állást is vállalt. 1943-ig iskolai orvosként is praktizált, nyugdíjba is innen vonult.

1927-től a Napkelet munkatársa volt, első regénye, az Emberi színjáték is a lapnál jelent meg 1929-ben. Ennek hatására Babits Mihály barátságába fogadta, és a Nyugat vezérkritikusa lett, de később megromlott a viszonyuk, és 1932-ben szembekerült Babitscsal. Ebben az évben indította egyszemélyes folyóiratát, a Tanút. 1934-ben megindította a Választ; a Rádióban az irodalmi osztály vezetője, a Magyarország cikkírója lett. 1935-ben csatlakozott az Új Szellemi Front reformmozgalmához; a Sziget című folyóirat és a Magyarságtudomány munkatársa lett.

A háborús években a Kelet Népének, Zilahy Hídjának és a Magyar Csillagnak volt a munkatársa, a német megszállás ideje alatt azonban egyetlen folyóiratban sem publikált.

1952-ben Tolsztoj Anna Kareninájának fordításáért József Attila-díjjal tüntették ki. 1957-ben Kossuth-díjat kapott, a díjjal járó összeget a hódmezővásárhelyi gimnázium könyvtárának ajándékozta. 1961-ben a Munka Érdemrend arany fokozatával, 1965-ben Herder-díjjal, 1968-ban Batsányi-díjjal és „A megbecsülés jele” elnevezésű szovjet kitüntetéssel jutalmazták. 1969-ben a Magvető és a Szépirodalmi Könyvkiadó megindította életműsorozatát. 1975. március 3-án hunyt el, agyvérzés következtében.

Németh László önmagát elsősorban esszéírónak tartotta. Tanulmány- és esszéírói céljait elsősorban a maga alapította egyszemélyes folyóiratában, a Tanúban valósíthatta meg. A lap ugyan csak néhány évig élt, de e folyóiratban megfogalmazott célkitűzését az egész írói pályát végigkísérő alkotások bizonyítják. Esszéinek és tanulmányainak témái szinte behatárolhatatlanok, hiszen az irodalom, a pedagógia, az orvostudomány, a természettudományok, a zene, a szociológia területén egyaránt otthonosan járt-kelt. Költőként kevésbé ismert, bár ő fontosnak tartotta verseit is, hiszen a prózát egyfajta száműzetésnek érezte. Mégis prózai munkái hozták meg számára az első sikert, regényei pedig a magyar prózairodalom legjelentősebb alkotói közé emelték: a magyar lélektani regény általa (is) lett az európai irodalom fontos jelensége. Társadalmi és történelmi drámáiban a férfihősök viszik a vezérszólamot; azok a hősök, akik az író saját belső konfliktusait a legplasztikusabban tudják megjeleníteni. Így egyik drámájának főszereplője mondja ki egész írói-gondolkodói pályájának fontos hitvallását: „Szerettem az igazságot.”

Regény-, dráma- és esszéírói tevékenysége mellett műfordításokkal is gazdagította irodalmunkat. Rendkívül gazdag a listája az oroszból fordított műveknek (Puskintól Lev és Alekszej Tolsztojon és Gorkijon át egészen a kortárs, az akkori szovjet írókig), de fordított többek között angolból Shakespeare-t és az amerikai Wildert, németből Kleistet, Lessinget, norvégból Ibsent, dánból Nexøt, csehből Jiráseket, spanyolból Garcia Lorcát. Műfaji korlátokat nem ismert, hiszen verses dráma éppúgy szerepel műfordításai sorában, mint a nagyepikus regény.

Nemcsak Németh László fordított: az ő műveit is lefordították szinte az összes európia nyelvre, így drámái, regényei, esszéi huszonnégy nyelven jelentek meg, némelyik több kiadásban is. Németh Lászlót többek között angolul, franciául, németül, oroszul, spanyolul, lengyelül, csehül, szlovénül, ukránul, bolgárul, olaszul, románul, dánul, svédül, norvégül, és szlovákul is olvashatják európa népei.

Forrás: wikipédia, Kulturális Enciklópédia és Németh László univerzuma (ponticulus hungaricus)


Vidd hírét!
  •  
  •  
  •