White Mike a korához képest érett fiatal srác, aki a középiskola után és az egyetem előtt kihagy egy évet. Az apja vendéglőinek egyikében való tevékenykedés helyett – amit valójában unalmasnak tart és a rábízott egyszerű feladatokat mindig igen hamar elvégzi – teljesen mással üti el az idejét: drogdílerként dolgozik, kábítószert árul milliomos szülők tinédzser gyerekeinek. Céltalanul, álmok nélkül – és tulajdonképpen kilátástalanul – lötyögő, érzelmileg kiüresedett tizenéves fiúk és lányok, akiket – üzleti ügyeik miatt elfoglalt – szüleik helyett fizetett alkalmazottak „nevelnek”, és akik nem tudnak mit kezdeni magukkal; egymást érő bulik, pia, drogok és szex – ez az a világ, amelyben Mike mozog, csipogóján várja a megrendeléseket és kiszolgálja megrendelői igényeit.
A Láncreakció öt nap – a december 27 és 31 közötti időszak – történéseit meséli el. Az események lassan követik egymást, felületes bepillantást nyerünk egyik-másik fiatal életébe, anélkül, hogy különösebben megismernénk őket. Mike White megbeszéli a találkozókat és leszállítja a drogot, eközben pedig a lányok között a legmenőbbnek számító Sara Ludlow a szilveszteri bulit szervezi az egyik srác, Chris házában, akinek szülei éppen elutaztak. Tulajdonképpen semmi különös nem történik, mégis, ahogy közeleg a szilveszteri buli, szinte érezni lehet, hogy ott lebeg valami a levegőben, valami történni fog, vagy legalábbis történnie kell. Mintegy láncreakció, jutnak el a dolgok a kezdeti, ártatlannak és ebben a korban szinte természetesnek tűnő cselekedetektől – a kosárpályán történő verekedés, a kisebb bolti lopások, a piával, droggal és szexszel átitatott bulik – egy döbbenetes, sokkoló végkifejletig. Feltehetően a regény magyar fordításának címe is erre utal, hiszen az eredeti angol cím – Twelve – a White Mike által forgalmazott, egyik felkapott drog nevét jelöli.
Alapvetően semmi rendkívüli nincs Nick McDonell regényében, a cselekményszövés teljesen lineáris, mindenféle fölösleges mellékszálaktól mentes, stílusa egyszerű, már-már túlzottan is az, sok-sok tőmondattal, amit csak némiképp old fel a jelen időben történő elbeszélés. Ennek ellenére mégis letisztult és érdekesnek mondható. És ha még azt is szem előtt tartjuk, hogy a szerző mindössze 17 éves volt, amikor megírta a könyvet, mindenképpen megérdemel egy elismerést. Az is elgondolkodtató, hogy jóllehet New York-ban játszódnak az események, nem lehet teljesen elvonatkoztatni a mi közép-kelet-európai valóságunktól sem, hiszen egy hasonló – talán enyhébb végkifejletű – történetnek környezetünk tinédzserei körében is aktualitása lehet.
A könyv mottója: „Álljunk fel mindannyian, és adózzunk egy perc néma csenddel azokért a diákokért, akik meghaltak. És most kérem, álljunk egy percig némán azokért, akik megölték őket.”
A könyv nagy sikert aratott megjelenésekor, több mint húsz nyelvre fordították le, szerepelt a legfontosabb amerikai és brit bestseller-listákon, és vezette a német bestseller-listákat. Az 1984-ben született fiatal író apja, Terry McDonnel egyébként a Sport Illustrated című lap szerkesztője és a Rolling Stone magazin egykori főszerkesztője, anyja pedig szintén író és forgatókönyvíró. A család egyik barátja, Hunter S. Thompson – aki a Félelem és reszketés Las Vegasban című nagysikerű könyv szerzője és a gonzó újságírás kitalálója – a következőt nyilatkozta róla: „Nick McDonell kíméletlenül őszinte, erőteljes fiatal író, egy veszélyes szörnyszülött tekintetével és kegyetlenül éles fogaival. A tehetség és a kor aránya hátborzongató. A trükk az, hogy a valóságot írja le. Attól tartok, azt teszi majd a saját generációjával, amit én tettem az enyémmel.”
A könyvből 2010-ben Joel Schumacher rendezésében film is készült – Twelve címmel –, a szereplők között olyan színészekkel, mint Kiefer Sutherland, Chace Crawford, vagy a rapper 50 Cent.