A sci-fi műfajával mindig is úgy voltam, hogy tisztes távolból csodáltam, de különösképpen nem váltam megveszekedett rajongóvá. Néhány klasszikust elolvastam, a filmeket megnéztem, a lézerkard és Darth Vader viszont nem jelentett többet számomra, mint tiszavirág életű szórakozás. Kamaszkorom óta nem is nagyon olvastam efféle irodalmat, aztán a kezembe került Ray Bradbury Gyógyír búskomorságra c. kötete. Mivel Bradburry munkássága számos ponton feszegeti a sci-fi határait, írásai sosem a tudományosság, hanem az emberi felől közelítettek műfajhoz, ő az a sci-fi író, aki szívemnek mindig is kedves volt. A kötet 25 novellájából hűen köszön vissza a Bradburytől már jól megszokott szokatlanság, változatosság, bizarr, furcsa, misztikus és rendhagyó történetek követik egymást. Hiába tudja az olvasó, hogy a szerzőtől teljesen váratlan, meglepő történetvezetésre számíthat, úgyis sikerül neki elérni, hogy a végén a fejünket vakargassuk és döbbenettel vagy éppen keserédes mosollyal vegyük tudomásul, ismét galád módon túljártak az eszünkön. Teszi mindezt habkönnyedén, mindenféle izzadságtól mentesen.
A történetek mindegyikéből árad az öröm, nem sokat foglalkozik a miértekkel és hogyanokkal, kizárólag az emberi lélek sokszínűsége érdekli. Mindezt különös csomagolásban kapjuk: találkozhatunk Picassóval alkotás közben, középkori lovagok kínjait álljuk ki egy misztikus lápvidéken, elképesztő csattanóval a végén, terítékre kerül a mexikói és az ír kultúra, amely Bradbury származása révén az író kedvenc témakörébe tartozik. Sötétebb tónusú írásokból is ízelítőt kapunk, a Lázálom a felnőtté válás gyötrelmeit illusztrálja, míg A város, ahol senki nem szállt le igazi thriller, amelyben az emberi lét végső valósága moráletikai összefüggésben mutatkozik meg. Természetesen klasszikus sci-fi történet nélkül nem marad az olvasó, a Bőrük barna, szemük arany a marsi kolóniák Földhöz való viszonyát festi le, az Egy napba sűrített nyár és Az ajándék pedig az űrben játszódnak.
Írásai aprólékos ábrázolásokkal vannak tele, mondanivalójuk annyira tömör, precíz és mellbevágó, hogy egyes regények sok száz oldalon keresztül sem képesek hasonló teljesítményre. Ezt a részletes, költői képekkel teletűzdelt leírásözönt néhány novellában fárasztónak éreztem, bár művészi értékéhez kétség sem fér. Bradbury ízes, gazdag, költői nyelvezetének magyarra való átültetésért csak dicséret illeti a fordítókat, kiváló munkát végeztek. A puhakötésű kötet fedőlapján lévő kompozíció a novellákból inspirálódik. Jó szívvel ajánlom mindenkinek, aki egy fárasztó nap után valami különleges, furcsa, nem hétköznapi olvasmányélményre vágyik. Garantáltan jól fog szórakozni