Tom Naegels: Válófélben

Írta : Tom Naegels
Eredeti cím : Los
Eredeti kiadás : 2005
Magyar cím : Válófélben
Fordította : Bérczes Tibor
Kiadó : Silenos
Recenzált kiadás éve : 2011
Terjedelme (oldalszám) : 182
54
Vidd hírét!
  •  
  •  

Tom Naegels válófélben van. Feleségével már szét is költöztek, de ezt a családnak még nem jelentették be, és a közös ünnepléseken még eljátsszák azt, hogy ők egy békében, szeretetben élő házaspár. A titkolózás oka az, hogy Tom nagyapja a halálos ágyán fekszik, és Tom azt szeretné, ha az öreg azzal a tudattal távozna a túlvilágra, hogy az unokájával minden rendben van, ő már „el van redezve”. A nagyapa elég rossz bőrben van, nem lát rendesen, nem is hall rendesen; szeretne méltóságteljesen meghalni, de az eutanázia-kérelmét a bürokrácia irodáin roppant nehéz végigvinni. Eközben Tom a saját problémáival is nehezen boldogul: barátnője pakisztáni születésű egy olyan országban, ahol rengeteg a bevándorló, s az éppen a nagyapja generációja által kiépített belga társadalom nem éppen a toleranciáról híres, ha marokkóiakról vagy palesztinekről van szó. Tom újságíróként naponta szembesül ezekkel az előítéletekkel, és szinte naponta döbben rá arra is, hogy mennyire ellentétes érzelmek uralkodnak fölötte is.


Tom Naegels könyve 2005-ben elnyerte a flamand Seghers Irodalmi Díjat, 2006-ban pedig jelölték a Libris Irodalmi Díjra is. A regényt 2008-ban megfilmesítették, Jan Verheyen rendezte az adaptációt – megnéztem a film trailerét, érdekesnek tűnik. Mindezt azért sorolom fel, hogy érzékeltessem: a könyvet több területen elismerték már. Díjazták, megihletett egy rendezőt, a könyv fülszövege szerint óriási sikert aratott. Ha már fülszöveg, hadd idézzek még onnan két sort: „A kritikusok által ’újságregénynek’ elkeresztelt könyv a szerelmes regény és a társadalmi problémákat leíró szociográfia mesteri ötvözete.” Engedjétek meg, hogy ezzel vitába szálljak.

A témaválasztás zseniális, ezért csillagos ötös jár a fiatal flamand szerzőnek. 2011-ben, amikor nincs ennek a bolygónak olyan sarka, ahol öt perc alatt ne kapna hajba (minimum) két ember az etnikai hovatartozás miatt, ez a legjobb téma. Tom Naegels története ráadásul Belgiumban játszódik – érted: Belgium, Brüsszel, a nagy-közös-szép Európát irányító, a békés együttélést, a szolidaritást, az egyenjogúságot és a toleranciát hirdető politikai irányzat hazája. Tom Naegels rávilágít arra, hogy ott is emberek élnek, akiknek elegük van az a.)  bevándorló marokkói/pakisztáni/palesztin/stb. népek viselkedéséből; b.) az előítéletektől elvakított de büszke flamandokból. Persze, hogy egyik és másik félnek is igaza van adott pillanatban. De ki hallja meg az igazságot, amikor mindenki folyton csak azon igyekszik, hogy a másikat túlkiabálja, és semmi mást nem hajlandó észrevenni?

Azzal már vitáznék, hogy a Válófélben szerelmes regény lenne. A feleségéről három bekezdésnél nincs több, így nem tudjuk meg azt sem, hogy miért válnak. A Nadiával való kapcsolata sem egy vezérfonal a regényben, a marokkóiakról kb. ugyanannyit ír, és akkor még csak az egyik bevándorlócsoportot említettem. Ugyanakkor azt sem éreztem, hogy csak a belga társadalom és a kisebbségiek közötti ellentétekkel foglalkozna, ahogy a nagyapjától való búcsúzás sem meghatározó. Tom Naegelsnek az a baja, hogy nem tudja eldönteni, miről szóljon ez a regény.

Tom önmagával is végig viaskodik. Pakisztáni barátnőt tart, egy bevándorlót, miközben olyan koncertre jár, ahol azon nevet a közönség, amint a színpadon kifigurázzák a bevándorlók öltözetét és nyelvét. (Utána Nadiához megy, és arra kényszerül, hogy elmesélje, mitől volt vicces a koncert.) Kettejük ízlése teljesen különböző: Nadia főztje nem ízlik neki, de még a nő igyekezetét sem képes értékelni (és ezt őmaga is beismeri); azon felháborodik, ha Nadia az ő vacsoráját viszont a saját szája szerint fűszerezi, adott esetben majonézzel; Nadia B-kategóriás hollywoodi filmeken szórakozik jól, Tom egy művészfilmet nézne inkább; Nadiától giccset kap ajándékba, de hazudik, amikor azt mondja, hogy gyönyörűnek tartja – szóval nagy a szerelem kettejük között.

A társadalmi problémákat leíró szociográfia már sokkal jobban igaz a könyvre, noha a csapongó stílusból nem egészen az jött át, ami kellett volna. A szerző a saját példáján át mutatja meg egy belga hétköznapjait, akiben munkálkodik a fék, ha elszaladna vele a szekér, és visszafogja magát, próbál előítéletektől mentesen gondolkozni, a másikat elfogadni, a bevándorlókat beilleszkedni segítő gyűlésre megy, pakisztáni barátnője van – de jól mulat, amikor a bevándorlókat kifigurázzák, dohog, ha marokkóiakat lát a kocsmában. Szóval egy nagy zsongás az egész élet a másság kérdése körül. A baj csak az, hogy a 4 perces trailer sokkal jobban áthozta ezt, mint a 180 oldalas regény. Pedig én mindig az olvasást részesítem előnyben.


Vidd hírét!
  •  
  •