1944. Június 6. – D-Day

Vidd hírét!
  •  
  •  

1944. június 6. – a D-Day. Hatvanhét éve e napon indult meg a normandiai partraszállás, amely a II. világháború egyik legfontosabb mozzanata volt, és döntő módon befolyásolta a világháború kimenetelét, ezen belül is a németek által megszállt Nyugat-Európa felszabadítását. A hadműveletet Dwight Eisenhower irányította, aki később az Egyesült Államok 34. elnöke lett.  A szövetséges erőknek a francia partok mentén indított  nagyszabású támadásában az első napon 250 000 katona szállt partra, június 11-ig számuk elérte a 326 000-t. Az előkészítés már 1943 januárjában elindult, 1944 tavaszáig 1,5 millió amerikai katonát szállítottak Nagy-Britanniába, akik megkezdték a felkészülést, illetve ezzel párhuzamosan megindult egy teljes hadművelet – Fortitude – németek megtévesztésére.


A partra szálló tengerészgyalogos hadosztályokat a légierő és a haditengerészet támogatta, nem kisszámú harci járművel. A légierő 5049 vadászrepülőgépből, 3467 nehézbombázóból, 1645 közepes- és könnyűbombázóból, 698 egyéb harci repülőgépből, 2316 szállító repülőgépből és 2591 vitorlázó repülőgépből állt. A haditengerészet állománya 6 csatahajóból, 2 monitorból, 22 cirkálóból, 93 rombolóból, 159 kisebb hajóból, 255 aknaszedő hajóból, 233 deszant-szállító hajóból és 853 deszant-naszádból tevődött össze. A szövetségi erők összlétszáma 1944. június 6-án megközelítette a 2,9 millió főt. A partraszállásban részt vevő amerikai 1. hadseregnek két helyen (Utah fedőnevű hídfő – 4. amerikai gyalogos hadosztály, Ohama – 1. amerikai gyalogos hadosztály), a brit 2. hadseregnek pedig három helyen (Gold – 50. brit gyalogos hadosztály, Juno – 3. kanadai gyalogos hadosztály, Sword – 3. brit gyalogos hadosztály) kellett hídfőt létesítenie. Hogy mekkora ellenállásba ütköztek a szövetségesek, azt az is jelzi, hogy a parttól 12 km-re fekvő Caen városát csak egy hónappal a partraszállás megkezdését követően, július 7-én sikerült elfoglalni. A hadműveletnek köszönhetően felszabadult Franciaország és a Benelux államok, és szabad utat kapott a Németország ellen irányuló szárazföldi hadművelet is.

A normandiai partraszállás számos könyvet ihletett meg az elmúlt közel 70 évben. Ezekből szemelgetünk az alábbiakban, nyilván a teljesség igénye nélkül, elsősorban magyar fordításban is megjelent írásokra fektetve a hangsúlyt.

A témában kétségtelenül megkerülhetetlennek számít a háború alatt haditudósítóként szolgáló Cornelius Ryan könyve, A leghosszabb nap (Eredeti címe: The Longest Day). Ryan regénye hitelesen, szemléletesen, a hangulatot remekül visszatükrözve enged betekintést a június 4-e és 6-a közötti három nap történéseibe. Ennek ellenére nem hadtörténeti tudósításról van szó, hanem Ryan bevallása szerint emberek története a regény: a szövetséges katonáké, az ellenségé, és a D-Day forgatagába belekerülő polgári személyeké. A krónika szemtanúkkal és túlélőkkel (köztük franciák és németek) készített riportokkal egészül ki, és annak ellenére nem sérül az olvasmányosság, hogy rengeteg információt zsúfol bele a szerző. A könyv magyarul elsőként az Európa Kiadónál jelent meg 1985-ben, azóta több kiadást is megért, többek között a Magyar Könyvklub gondozásában is.

A mindmáig talán legismertebb könyv Stephen E. Ambrose D-nap – 1944. június 6. – A partraszállás hiteles története című, 1995-ben megjelent könyve. Ambrose a New Orleans-i Egyetem történelemtanáraként, az Eisenhower Center igazgatójaként, a New Orleans-i Nemzeti D-nap Múzeum elnökeként és Eisenhower életrajzírójaként úgy írta meg a könyvét, hogy előtte 1400 emberrel készített interjút (oral history), olyan személyekkel, akik maguk is részesei voltak a partraszállás eseményeinek, esetleg szülőként, újságíróként, ellenállóként voltak érintettek benne. A könyvben több mint 600 személy beszámolójának adott helyet, akik saját szavaikkal mesélik el a történeteket. A fülszöveg szerint: „E könyv minden idők legnagyobb szabású hadműveletének hatalmas, színes és pontos tablója, amelyhez ezúttal Stephen E. Ambrose professzor készített masszív, megbízható és a képhez tökéletesen illeszkedő keretet.” Ez a személyesség teszi tehát különösen hitelessé a könyvet, viszont Ambrose túlzottan hazafias hozzáállása már néha zavarónak hat. A szerző egyébként nem áll meg a partraszállás ismertetésében, hiszen egy másik könyvében, a Civil katonákban nyomon követi az amerikai katonák útját Normandia partjaitól Németországig. A D-nap magyarul több kiadást is megért, többek között 1997-ben megjelent az Aquila Kiadó gondozásában, 2006-ban pedig a Gabo Kiadó gondozásában.

Elsősorban a látványos dokumentumanyagának köszönhetően számít kiemelkedőnek Stephen Badsey D-nap – Normandia partjaitól Franciaország felszabadításáig című könyve, amely inkább egy album a partraszállás történetéről. A kötet igen gazdagon illusztrált, rengeteg korabeli dokumentumfotót tartalmaz, amelyeket a logikusan felépített szövegrészek egyáltalán nem szorítanak háttérbe, nagyon sok információt (pl. személyiségekről, részhadműveletekről, fegyverekről stb.) lexikonszerű színalányomásos cikkek tartalmaznak. Ezt egy bibliográfia és képes tartalomjegyzék egészíti ki. Egy kiváló áttekintő mű a témáról, amely magyarul 1997-ben jelent meg a Ferenczy Kiadó – sajnos sokak szerint az eredetitől minőségben elmaradó, és fordítási hibákkal „tarkított” – kiadásában.

Szintén igen gazdag dokumentumanyaga miatt kiemelkedő Richard Holmes könyve, A D-nap – 1944. június 6. (Angol címe: The D-Day Experience) című. A könyv több mint 200 fénykép és 20 színes térkép, valamint 30 ritka, korabeli dokumentum másolata révén enged bepillantást a normandiai partraszállás első napjába. Emellett 72 percnyi angol nyelvű hanganyag is tartozik a kötethez – második világháborús veteránok beszámolóival –, ami révén az események sokkal kézzelfoghatóbbá válnak. A kötet egyébként magyarul 2006-ban jelent meg az Alexandra Kiadó gondozásában.

Nyilván a legtöbb könyvben, ami a normandiai partraszállás eseményeit eleveníti fel, a szövetséges haderők szemszögéből közelítik meg a szerzők a történteket. Mivel feltehetően nem tartozik a német hadsereg egyik legdicsőségesebb történelmi korszakai közé, nem is igazán várható, hogy a legyőzöttek szemszögéből történő megközelítésekről is ugyanilyen gyakorisággal olvashassunk. Ennek ellenére következzék két olyan könyv, amelyeket ugyan nem német szerzők írtak, viszont a németek szemszögéből mutatják be a normandiai partraszállást. Az egyik Michael Reynolds, nyugalmazott angol vezérőrnagy Acélpokol című könyve, amelyben több részletre kiterjedő kutatások alapján írta meg a fiatal Waffen-SS katonák történetét, a brit, kanadai, amerikai és lengyel ellenfeleikkel vívott küzdelmeik révén. A könyv az 1. SS-páncélhadosztályból (Leibstandarte Adolf Hitler) és a 12. SS- páncélhadosztályból (Hitlerjugend) álló I. SS-páncéloshadtest normandiai harcainak történetét dolgozza fel igencsak objektíven, mindkét fél erényeire és hibáira kitérve. A könyv a Hajja & Fiai Kiadónál jelent meg 1999-ben.

Szintén a Hajja & Fiai Kiadó gondozásában látott napvilágot 2001-ben David C. Isby könyve Harcok Normandiában címmel. Ez a könyv is a német szemszögből ismerteti hadjáratot, amelyben a német haderő a tőle telhető legnagyobb ellenállást tanúsította. A szerző a háború utáni amerikai hírszerző anyagokból dokumentálódott, amelyek érdekes részleteket tartalmaznak a partraszállás visszaverésére irányuló német kísérletekről. A könyv a német parancsnokok beszámolóit is feldolgozza, ugyanakkor egészen a hadtestek szintjéig lemenően bemutatja a harcok menetét, ismertetve azokat a nehézségeket, amelyekkel a megsemmisülés szélére jutott német hadseregnek szembesülnie kellett. Ez a nézőpontváltás mindenképpen szükséges a normandiai partraszállás objektív megítélésében.


Vidd hírét!
  •  
  •