A totalitarista rendszerek szatirikusa: George Orwell

Vidd hírét!
  •  
  •  
  •  

George Orwell 1903. június 25-én született Motihariban, Indiában, Eric Arthur Blair néven, Richard Walmesley Blair és Ida Mabel Limonzin második gyermekeként. Apja brit tisztviselő volt, anyja egy teakereskedő lánya. 1904-ben Angliába költözött anyjával és nővérével, ott kezdte meg tanulmányait. A Sunnylands-ben, Henley-ben és Eastburne-ben (Sussex) tanult, 1911 és 1916 között a St. Cyprian bentlakásos iskola, 1917 tavaszán a Wellington School tanulója volt, ősztől pedig négy évet királyi ösztöndíjasként az Eton Kollégiumban, a neves magán-fiúiskolában végzett el. 1922 első félévében a Southwold-i előkészítő tanfolyamot látogatta, majd visszatért Indiába, és helyettes felügyelőként szolgált öt évet a burmai rendőrségénél. Innen 1927-ben felmondott – részben az angliai gyarmati politikával való egyet nem értésének köszönhetően –, és elhatározta, hogy író lesz.


A következő években, a nagy gazdasági válság idején London és Párizs szegényebb rétegei között élt, csavargók és koldusok között, és alkalmi munkákból próbálta fenntartani magát. A Nélkülözött és megbetegedett: tüdőbajos lett, ami későbbi életére is komolyan kihatott.  Erről az időszakáról szól első könyve, az 1933-ban megjelent Csavargóként Párizsban, Londonban című, amelyet már a George Orwell álnéven adott ki, nevét egy lakhelyéhez közeli folyótól kölcsönözve.

Ezt követően szinte évente megjelent egy-egy regénye – Tragédia Burmában (1934), A lelkész lánya (1935), A fikusz és az Antikrisztus (1936), A wigani móló (1937) –, amelyek jóllehet elismerést hoztak számára – Anglia akkori egyik legismertebb írója és újságírója lett –, de megélni nem tudott belőlük, így tanított, recenziókat írt és egy könyvesboltban dolgozott, hogy fenn tudja tartani magát.

1936-ban megnősült, feleségül vette Eileen O’Shaughnessyt. Az év végén Barcelonába utazott, hogy tudósítson a spanyol polgárháborúról. Csatlakozott a marxista, anarchista Egyesült Marxista Munkáspárthoz (POUM), és a párt milíciájának tagjaként harcolt a Franco-rezsim ellen, az aragóniai fronton. Egy fasiszta orvlövész megsebesítette a nyakán, amitől egy időre részlegesen megbénult és hangját is elveszítette. Amíg lábadozott, visszaszállították a hátországba, közben azonban kitörtek a barcelonai harcok, ő pedig részt vett ezekben. Mivel a spanyol kommunisták megkezdték a POUM-mal való leszámolást, Orwell feleségével Franciaországba menekült, a barcelonai angol konzul segítségével. A spanyolországi élményeinek hatására jelent meg 1938-ban Hódolat Katalóniának című regénye.

1940-ben Londonba költözött, publikált a Time and Tide és a Tribune folyóiratokban, majd 1941-től 1943-ig a BBC-nek dolgozott, többek között T.S. Eliot munkatársaként, majd 1946-ig a Tribune irodalmi szerkesztője volt. A második világháború idején szolgálatot teljesített a Home Guardban. A háború alatt kétszer is naplóírásba kezdett, ezekből született meg a Háborús napló című műve. A világháború alatt, 1943–44-ben írta meg a Szovjetunió és a kommunista ideológia kiváló szatíráját, az Állatfarmot, amely azonban csak 1945-ben jelent meg – előtte egyetlen kiadó sem vállalta a kiadását –, mivel Nagy-Britannia a háborúban szövetségese volt a Szovjetuniónak.

1944-ben feleségével örökbe fogadnak egy csecsemőt, akinek a Richard Horatio Blair nevet adták, a következő évben azonban a felesége meghalt műtéti érzéstelenítés közben. Orwell 1946-ban a skóciai partok melletti Belső-Hebridák szigetcsoport egyik szigetére (Jura) költözött, ahol gyerekével és egy ápolónővel élt. Nekikezdett élete főművének, az 1984-nek. Egyre betegebb lett, 1947 karácsonyán a Glasgow melletti East Kilbride-i Hairmyres Kórházba került, bal oldali tuberkulózis miatt. Jura szigetére 1948 júliusában tért vissza, ahol folytatta az 1984-et, amelynek végső változata decemberre elkészült.

1949-ben újra szanatóriumba került. Ebben az évben adták ki az 1984-et, Angliában a Secker and Warburg (június 8.-án), az Egyesült Államokban a Harcourt Bracer (június 13.-án). Orwell szeptemberben az University College kórházba került. Októberben feleségül vette Sonia Brownellt, akivel svájci utazást tervezett, a kórházi kezelést követően. Ezt nem érhete meg, hiszen 1950. január 21-én súlyosbodott tüdőbaja miatt a kórházban meghalt. Végrendeletének megfelelően anglikán szertartás szerint, a Sutton Courtney-beli (Berkshire) Mindenszentek Templomában helyezték végső nyugalomra.

Orwell baloldali nézeteit már kezdeti művei is tükrözték, a londoni és párizsi csavargók körében eltöltött élményeit írta meg első könyvében, a Csavargóként Párizsban, Londonban című szociográfiában, majd A wigani móló című riportkönyvében – miután 1936 bejárta Észak-Anglia munkanélküli és bányász telepeit –, megdöbbentő módon számolt be a mélyszegénységben élő lancashirei bányászok életéről. Baloldali nézeteiben a spanyol polgárháború kitörése még inkább megerősítette, számos baloldali értelmiségihez hasonlóan került az aragóniai frontra. Amikor azonban a szovjet Belügyi Népbizottság (NKVD) – a későbbi KGB – elődje irányítása alatt álló kommunisták több harcostársát bebörtönözték, illetve megölték, bizalmatlanná vált a kommunistákkal és a sztálinista Szovjetunióval szemben, komoly ellenszenv alakult ki benne irántuk.

Baloldali volt tehát, de a kommunizmus eszméivel nem tudott egyetérteni. Ennek hatására született meg az Állatfarm, Orwell talán legismertebb műve. A könyv egy szatirikus regény, amelyben allegória-szerűen rajzolja meg a sztálinista Szovjetuniót, a történet fontosabb eseményeit ugyanis a sztálini rendszer működéséből kölcsönözte. A könyv szereplői egy farmon élő állatok, akik a disznók vezetésével elűzik a farm tulajdonosát, Jones gazdát, és kézbe veszik a farm irányítását, ami aztán kemény diktatúrába torkollik. A két főszereplő, Napóleon és Hógolyó ellentétében a Sztálin és Trockij közötti rivalizálást jeleníti meg. A könyv azóta világhírűvé vált mottója: „Minden állat egyenlő, de vannak állatok, melyek egyenlőbbek.” A regényből egyébként 1954-ben népszerű animációs film készült.

A totalitárius rendszerek megrajzolása Orwell főművében, az 1984-ben teljesedett ki, amely a jövő Angliájában, 1984-ben játszódik. Az 1984 egy szatirikus politikai regény, egy disztópia (negatív utópia), amelyben a totalitárius állam tökéletes alkalmazkodást vár el a polgáraitól, hazugsággal, félelemkeltéssel és kegyetlen büntetésekkel tartja őket kordában. A regény számos eleme szállóigeszerűvé vált, különösen a diktatúrákkal kapcsolatosan, és szintén ezzel kapcsolatosan használatos az „orwelli” jelző. Amúgy – érdekességképpen – a regényben megjelenő, mindent látó Nagy Testvér alakja ihlette meg az egyik világszerte elterjedt valóságshow, a Big Brother nevét, de az 1984 számos más irodalmi, zenei, televíziós és filmes alkotást is megihletett. A regényből 1984-ben készült BAFTA-díjra jelölt mozifilm Michael Radford rendezésében, John Hurt, Richard Burton és Suzanna Hamilton főszereplésével.

[youtube width=”425″ height=”349″]http://www.youtube.com/watch?v=fEKvoH7EGww[/youtube]

Az Állatfarmmal és az 1984-gyel Orwell kíméletlen kritikusa lett – egy sajátos műfaj, a szatíra segítségével – a XX. századi diktatórikus rendszereknek, elsősorban a kommunizmusnak, de az elsők közé tartozott, akik felismerték, hogy a szélsőbaloldali és szélsőjobboldali diktatúrák között valójában igen vékony határvonal húzódik.

 

Források: Wikipédia (magyar), Wikipedia (román), Ekultura.huwww.orwell.hu


Vidd hírét!
  •  
  •  
  •