Aki a humorban nem ismert tréfát

Vidd hírét!
  •  
  •  
  •  

„Karinthy Frigyes arcképét megrajzolni nehéz, mert különös, idealizálva torzító szeme s játékosan aranyos humora millió vonással takarta be a nyílt képet…” mondja Móricz Zsigmond, és ennek a millió vonásnak a rovására írható, hogy bármennyien és bármennyire is ismerik Karinthyt, csöppet sem bizonyos, hogy mind ugyanazt a Karinthyt ismerik. Babits Mihály így ír róla: „Igazában puritán volt, s minden grimásza a grimászok kicsúfolása. Mondatain szinte meztelenül jött át az, amit mondani akart, s kíméletlen tudott lenni minden tetszelgéssel és cifrázással szemben. Talán ő volt a legkomolyabb írónk.”


Budapesten született 1887. június 25-én. Apja Karinthy József tisztviselő, anyja Engel Karolina volt; Frigyes a család ötödik gyermekeként jött a világra. A Markó utcai reálgimnáziumba járt, 1905-ben érettségizett, kifejezetten gyengén. Érettségi után állítólag matematika-fizika szakra iratkozott be, valójában csak az biztos, hogy 1906-ban már közölte írásait Az Újság, majd több napilap, 1908-tól pedig a Nyugat is; 1912-ben Nagy Endre kabaréjában bohózattal mutatkozott be.

1910-ben találkozott Judik Etellel, majd a színésznőt férje haragja elől 1912-ben Berlinbe szöktette; 1913-ban házasságot kötöttek, 1914-ben megszületett fiúk, Gábor. 1918-ban a spanyolnátha áldozataként harminckét éves korában meghalt imádott felesége. Ezt követően visszavonult a közélettől. 1920-ban újranősült, feleségül vette a nála hat évvel fiatalabb, korábban orvosi tanulmányokat folytató Böhm Arankát, aki – Judik Etelhez hasonlóan – Karinthy miatt vált el előző férjétől. 1921-ben született meg gyermekük, Ferenc. 1936 márciusában mind súlyosabbá váló rosszullét, szédülés, hallucináció, kínzó fejfájás gyötörte. A Budapesten és Bécsben végzett vizsgálatok során kiderült: sürgősen műtendő agydaganata van. Május 5-én Stockholmban Olivecrona professzor megműtötte agytumorát. Két évvel később, 1938. augusztus 29-én halt meg Siófokon.

Neve már életében szinonímája lett a humoristának, műveinek apró részletei azokhoz is elhatoltak, akik csak éppen hallottak róla. Mert nemcsak írói szemléletet teremtett, de végső megfogalmazásokat, amelyek úgy járnak-kelnek, mint a közmondás. „Magyarázom a bizonyítványomat”- mondja az, akit rajtafogtak a mulasztáson, és képtelen a magyarázatra. Ő alkotta a halandzsa szót is, mint nyelv-újító, hogy az azóta is létező értelmetlen okfejtéseknek nevet adjon.

Első, és a széles olvasótábor számára legnevezetesebb műve az Így írtok ti című paródiakötet volt, amelyet ő irodalmi karikatúrák gyűjteményének nevezett. A XX. század elejének megújult magyar irodalmáról készített torzképet, egyrészt népszerűsítette, másrészt részleteinek modorosságában bírálta az új szellem alkotóit. Az olvasók az Így írtok ti alkotójaként ismerték el a szerzőt, és ezt a műfajt várták tőle a későbbiek folyamán. De az újabb kötetek nem teremtettek széles és egységes közvéleményt. Antimilitarista novellái, később pedig a nacionalista irányzat szempontjából kellemetlen karcolatai a hivatalosság előtt visszatetszést keltettek. Egyik legnagyobb sikerű művében, a Tanár úr kérem című elbeszélésgyűjteményében az iskola örök helyzeteit és nem változó alaptípusait vonultatta föl mély humorral és az ifjúság iránt érzett nosztalgiával.

Békésen élt, tele fájdalmakkal és gondokkal. Tőkés támogatóival és kihasználóival kerülte a nyílt szakítást. Anyagi gondjait családiak tetézték, élete végéig egy millió pengőt keresett, és egymillió ötezret költött. Első és mindvégig szeretett feleségének halála után másodszor is megnősült, és életébe olvasztotta az elkeseredést, sőt a botrányt. A kávéház volt a rezidenciája, ahol a pincérnek pénz híján kézirattal fizetett.

Humora rendkívüli csúcs a magyar irodalomban. Alapeleme az utánozhatatlan ötlet és a szigorú, célratörő, poénokat halmozó szerkezet. Számára a humor nem műfajhoz kötött lehetőség. A mélységesen kétértelmű vagy többértelmű, vagy csak humorral értelmezhető Léttel szemben felvett laza lelki tartás életformája. Kritikusai egyetértenek abban, amit szellemének alkati vonásaként Illés Endre úgy fogalmazott meg, hogy „igazi műfaja az ötlet volt”.

Humoreszkjei oly magától értetődő érvénnyel hatnak, mintha csak ma írták volna őket… pedig a világ és a társadalom élete jó néhány átalakuláson, történelmi méretű változáson ment keresztül azóta, hogy első humoreszkjei megjelentek a Fidibuszban. Írásait nem a „humoros téma” élteti, ellenkezőleg: Karinthy humora élteti a témát, akkor is, ha a humorista „érettségi tételhez” nyúl, és a cipőpertliről, a közlekedésről, a vendéglői kiszolgálásról vagy a bürokráciáról ír, s nem különben, amikor filozofikus ötleteit bontja ki, mint például az Időmikroszkópban vagy A jövőbelátó gép-ben.

Írásaival nemzedékeket nevelt gondolkodásra – tehát gondolkodtató volt, bölcsességre irányító, sőt kényszerítő. Tanulhatunk tőle ma is… elfogulatlanságot, az élet bátor szemléletét, társadalmi és nemzeti előítéletmentességet és emberi magatartást. Utolsó nagy sikerű könyve, az Utazás a koponyám körül betegségéről és agyműtétéről szól, szellemesen, hűvös tárgyilagossággal: én-riport. Az operáció sikerült, de az író kevéssel a tudomány győzelme után kibírhatatlan fejfájásról panaszkodik egyórás, magányos sétája után: Aranka, nagyon fáj a fejem. Kevés idő múlva örökre elveszti reménytelenül tiszta eszméletét.

Soha senki se kérdezett. Írtam és beszéltem és ágáltam s hadakoztam – véleményem volt erről, meg amarról – szóltam életről, halálról, szerelemről, költészetről, magamról, gyerekről és asszonyról és cserebogárról… ügyeltem alanyra és állítmányra, lenge jelzőre és komoly főnévre, rideg számnévre, igekötőre és névutóra – ütemre és rímre –, hogy érthető és világos legyen, amit mondok: egyetlen helyes formája a gondolatnak, hogy könnyen fogja fel s el ne veszítse többé, akit megajándékozok vele. Feladványokat oldottam, csomókat vágtam ketté, erőlködtem, hogy közelebb jöjjek kezdethez és véghez, a két pólushoz, hol még nem járt sarkutazó…

De ki kérdezett?


Vidd hírét!
  •  
  •  
  •